M.Laurens • Blogja

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

HA MENNEM KELL...

Ha mennem kell Uram, hadd repüljek szárnnyal,

Hófehér arcommal, hófehér madárral.

Aranyként sugárzó bársony napsütésben,

Búzavirág színű, szép felhőtlen réten.

Madárcsicsergéssel, rigók nótájával,

Gyöngyvirágszín lepkék siserahadával:

A tiszta kék égnek boltozata alatt,

Akár egy galamb, ki párja felé halad.

Hisz - te tudod, Uram - hidegben születtem,

rideg tájon, havas fák alatti néma szürkületben.

S attól fogva a mély hóban küzdve jártam.

E végső utamon, hadd lehessen szárnyam.

2021. november 8.

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

NÉLKÜLED

[Kései szerelem]

Ha bűnösként ismét eléd megyek

hinnéd e, hogy érted megszületek, 

vagy gyötörne tovább is a kétség,

mikor ismét megbocsájtást kérnék? 

Éreznéd e hangomban a rezgést, 

mi szorongva várja a megértést? 

Nem tudhatom mivé leszek akkor, 

ha eltaszítasz immár sokadszor. 

Nem tudom, hogy fog e fájni ismét, 

ha szívemet örökre el vinnéd; 

vagy csendesen megfognád két kezem, 

s elhinnéd, hogy többé nem vétkezem. 

Gyáva vagyok s félek újra kérni, 

Félek reménytelenként remélni. 

Jó messzire menekülnék tőled, 

Magam mögé elbújnék előled, 

Mert nélküled az élet sem becses, 

És az öröm is csak rettenetes!

2020. október 19.

 M. Laurens
MINT A DUDVA!

Furcsa, kificamodott világban élünk, a gyanakvás úgy nő, mint a dudva.

Tudod kedves olvasó, az a baj, hogy lassan már mindent és mindenkit megfertőz a politika.

Bebújik az ágyunkba, no-meg az agyunkba is. Gyanakodva nézünk a hentesre is amikor

megkérdi: "uram választott? ... Mármint, hogy a szárnyát vagy combját kéri?". 

Meleg helyzet volt ugye? Elvégre miköze hozzá hogy választottam-e vagy sem. Gyanúús!

Lassan  már a család sem mer szavazni, hogy fürdés, vagy fagyizás. Mert ugyebár, vagy

nyalnak, vagy kimosakodnak. Mostanság az állatokra is rossz idők járnak, mert a birkák

bégetnek, és a kutyák pedig hiába ugatnak, ha a pajtában a marhák rázzák a csengőt

egyfolytában. Hát nem tiszta politika? 

Szerintem megérne egy esszét, ha nem épp mirólunk szólna, hanem a hottentottákról.

Mit lehet tudni? Talán meg is írom, úgysem adja ki senki sem...

M. Laurens Budatétény 2021. június 1.

Lőrincz Miklós (M. Laurens)


ELŐJEGYZÉS

A kor elhaladt már felettem, és számtalan egyéb nyavalyáim mellé társult egy
csinos kis térdkopás, ami ugyebár nem ritka hatvanhét év felett. Persze ilyenkor
jön a sok jó-tanács a családból, hogy mozogjak többet, tornázzak meg mi-egyéb,
és főleg menjek le a háziorvoshoz, és neki panaszkodjak, mert ők ugyebár, nem
tudnak mit tenni azon kívül, hogy ezredszer hallgatják, hogy: “Fáj a lábam!”

Szóval fogtam a fájós lábamat, és letotyogtam a dombtetőről a völgybe, ahol a
körzeti, – bocsánat, házi – orvos rendel. Rövidke megbeszélés után megszületett
a verdikt: “Magának kérem, az ortopédiára kell menni. Fogja ezt a beutalót és
jelentkezzen náluk”. – No, ez eddig szépen is hangzik, de előjegyzés nélkül,
a dolog nem megy. Én naiv, fogtam a telefont, bepötyögtem a számot, amit a
22. kerületi hírmondó kisokosában találtam, és vártam. Bip-bip-bip…,
Bip-bip-bip…, Bip-bip-bip..,. foglalt. Vagy mellé tették.
No, sebaj, majd tíz perc múlva. Bip-bip-bip… foglalt. És ez így ment egész nap.
Gyanítottam, hogy valaki a mesemondót kapcsolta be panasz helyett véletlenül.
Sebaj, majd holnap… holnap se… aztán se… Végre pénteken vonalat kaptam.
Egy géphang közölte, hogy az én általam kért előjegyzést, csak tizenegy és
délután egy óra alatt tudják fogadni. Pfff… fél kettő volt. Egy hét már eltelt…

Hétfő: Bip-bip-bip… foglalt, utána vonal és géphang “Tizenegy és délután egy..”
Kedd: Hurrá!! Van vonal… Túúúúú-túúúúú-túúúúú. Apró kattanás és géphang:
“Tájékoztatjuk, hogy a beszélgetést rögzítjük!”
– Francaba! Rögzítsétek! Ha kibírtam a Kádárkorban a be nem jelentett
hallgatódzást, akkor ez már semmiség a térdfájdalmamhoz képest.-
Ismét egy kattanás – No, most kezdenek hallgatódzni! – Egy női hang szól
a kagylóba! – Egyenesben vagyunk! – Gondoltam.
– Beteg előjegyzés, tessék parancsolni.
– Én kérem, az ortopédiára szeretnék egy előjegyzést – röpke csend.
– Kihez szeretne menni?
– Nekem mindegy, mert most mennék először.
– Sajnos nem tudok időpontot adni, csak jövőhónap tizenötödikéje után.
– Nem baj, az jó lesz nekem, kivárom!
– Ez nem időpont, hanem csak akkor tudunk majd új időpontot adni, de
igyekeznie kell, mert egy-két óra alatt elfogy minden hely.
– Bocsánat, de teccik tudni öreg vagyok már, és nem pontosan értem.
– Jövő hónapban kapunk új listát, és akkor majd lesz előjegyzés is.
– Szóval akkor, ha jól értem, most szeptember tizennyolcadika van, és
majd csak október tizenötödikén fogja tudni, hogy lesz-e előjegyzés
mondjuk kétezer harmincra valamikor?
– Ahogy mondani tetszik, de tizenötödikén igyekezzen bejegyeztetni,
mert ugye egy óra alatt is elfogy a…

Katt…! Szégyen nem-szégyen. köszönés nélkül leraktam a kagylót.
Szerencsére már nem rögzíthették, hogy kinek a felmenőit emlegettem
fennhangon. Bár gyanúm az, hogy még a madzag is hallgatódzott.
Na mármost, ha október tizenötödikén nem, akkor november, vagy
december ugyan-annyadikán tizenegy és egy között élvezhetem az új
telefonos játékunkat: “Bip-bip-bip, Túúúúú-túúúúú, Tzenegy és egy között.”
A térdem addig is hadd fájjon, ha le nem esik a lábam, és rá nem szokok a
fájdalomcsillapítókra, ami többet árt mint használ egy operált szívbetegnek.

Épp a minap mondták a televízióban, hogy a betegek nem törődnek
önmagukkal, mert felelőtlenül csak akkor mennek orvoshoz, amikor már késő.
– Innen Üzenem, hogy a jó édes mamikájukkal …-zanak!

Budatétény 2019 szeptember 29 vasárnap.

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

HATVANNYOLC ÉV

Gagyogj, Miki! Gagyogj másnak: zihálva.

Nyomja vállad mind a hatvannyolc év.

Hív a sír, s vaksötétben mindhiába

kiáltod: Hé! Sorsom csak ennyit ér?

2020. október 19.