M.Laurens • Blogja

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

OSZTJÁK AZ ÉSZT!

Osztják az észt itt lenn, hűvös halomba,

Agyam görcsbe rándul vadul sikoltva,

S magyarázzák, mitől fénylik a setét,

Bennem meg: két majom játssza az eszét.

Az egyik mondja: okosodj vén marha,

Lukas zsebedtől kinek hízik marka?

S ha ki is lóg feneked a gatyádból,

Legalább szellőzik sok jó-tanácstól.

S így szól a másik majom: ne hallgass rá!

Mindezzel, csupáncsak őt tennéd naggyá.

Aztán majd, imádhatnád éjjel s nappal,

Üres hasad tömné, sok hamis tannal.

És osztják az észt itt, hűvös halomba,

Gyomrom görcsbe rándul tőlük: marokra.

S magyarázzák, milyen fényes a setét,

Bennem, e két majom játssza az eszét.

Hogy hol a harmadik? Jobb, ha nem kérded!

Előttem tükör, s a képembe réved!

2020. október 11.

(Azt kérdezted: néztem-e már tükörbe?)

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

FELEDD AZT KI GYÁVA

Azt mondtad egykoron: én vagyok a csúcs.

Elérhetetlen, mi megmászásra vár.

Most ajtó van közöttünk és rajta zár,

Elveszett mára már a mennyei kulcs.

Féltem a léttől és a bűntől mi sújt,

Eldobtam mindazt, ami teherrel jár,

S elfeledtem örökre, mi hazavár.

Miattam gyertyát, soha többé ne gyújts.

Ne várj többé az ablakodnál állva,

Zárd be ajtód, hadd maradjon kint a múlt,

Feledd el azt, aki ennyire gyáva:

Kiért szíved, egykoron lángba borult.

Legyen hát ajtó közöttünk, s rajta zár,

Hadd feledjen örökre: ki hazavár.

Budatétény 2020. szeptember 24.

(szófeladvány nyomán)

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

MOST A SENKIK JÖNNEK!

A sok hasztalan talpnyalónak,

Hízelgő, törtető, túlbuzgónak,

Bársonyszék jutott:

Én bezzeg, a béka segge alatt

Sem vagyok.

Itt lent, kavarog a Magyar Élet,

S már csak a hülyék remélnek.

Álmaikat kergetik,

s amit hazudnak nekik, azt mind

Beveszik.

A senkik csapatostól jönnek,

Mivel nincs mit, nem köszönnek.

S hangoskodnak Szabadon:

Azt kiabálják, hogy legyen övék

Mind, a haszon.

Mindent, amit egykor mondtam,

Vágyaimat is, elátkoztam,

S mit nem dobtam még szemétre,

Az ott bújik a sok seggnyaló

Zsebébe'.

Mert mi lennénk a jöttment népség,

Bolhacirkusz, sötét mélység,

Kit lekezelnek a „Nagyok”,

Szerintük veletek együtt is csak:

Nulla vagyok.

Budatétény 2020. augusztus 24.

Inspírációs alap: Ady Endre - Seregesen senkik jönnek

NÉHÁNY SZÓ A MAGYAR VITAKULTÚRÁRÓL

Bizonyára sokan felkapják a fejüket a cím olvastán, és nem is értik miről lehet itt szó.

Mindenekelőtt tisztázzuk, hogy véleményem és tapasztalataim szerint, nekünk, Magyaroknak,

nincs is ilyen. Viszont létezik helyette a kurucos indulatokkal fűszerezett veszekedés,

ami legtöbbször érvek nélküli személyeskedésbe torkollik. Kis hazánkban nem a másik fél 

meggyőzése, hanem annak kétvállra fektetése, és hiteltelenítése  a cél, ha lehet,

akkor heted íziglen. A tárgyilagos és érvekkel, idézetekkel alátámasztott, netán hiteles 

szakértő által is igazolt megoldásokkal szemben, a Magyar ember alapból is, emocionális

bunkósbottal védekezik:

• „Már múltkor is veled volt a baj, és egyébként is: mindig!”

• „Sosem fogadod el más (mármint a felsőbbség) igazságát!”

Mindkét érvelés annyira általános és bevett, hogy legtöbbször el sem gondolkodunk rajta, hogy

ezek nem érvek, hanem kijelentések, amiknek a valóság alapja erőteljesen szubjektív.

Ráadásul nem is a témáról, hanem az azt felvető, vagy vitató személyről szól, ezzel áttérve

a személyeskedés szintjére, ahol már érvek nélkül is lehet halászni a zavarosban, várva, hogy

az illető hasonlóképp tegyen, és el lehessen mondani: „Na ugye, hogy megmondtam!”.

Ha a kliens kitér, vagy nem veszi fel a kesztyűt, akkor egy szintet lépünk, és rásütjük, hogy álszent,

és megjátssza a nyugodtságát, de Mi tudjuk, hogy ez csak egy aljas álca, és ettől még nem lesz igaza.

Az esetek többségében ilyenkorra már, a téma maga is rég elveszett, és közeledik az anyázás ideje,

ezzel együtt fűnek fának elmeséljük, hogy micsoda mocsok a "vitapartner", hogy szervezkedik

ellenünk a háttérben, hogy neki legyen igaza, pedig még a szeme sem áll jól!!!

Így születnek meg a szekértáborok, a gyűlölet magvai, az előítéletek, az okos és higgadt,

uram bocsá’ tárgyszerű viták helyett.

Valahogy így fest manapság kis hazánkban a vitakultúra, magyar és Magyar között,

kicsiben és nagyban is...

M. Laurens

Budatétény 2020. 08. 01.

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

A GYŰLÖLET FÖLDJÉN ÉLEK

A gyűlölet földjén élek én,

Hol harag és irigység az úr,

Hol ember embernek farkasa,

És másokat a mocsokba gyúr.

Itt nem hallgat meg senki senkit,

A hang kerüli a füleket,

Hogy ki, kinek lehet kutyája,

Azt olykor, sejteni sem lehet.

Az agyak bezárultak már rég,

A gondolkodás gyanús tünet,

S ki ilyesmire vetemedne,

Az maga alatt szít csak tüzet.

Itt az Úr is csak bűnbak lehet,

Hol a pokolnak áll a világ,

Hol a szeretet koldulni jár,

Ott nem segítenek az imák.

S pártoskodásból nőnek falak,

Előítéletből ablakok,

És Ki a gyűlölet földjén él,

Az megszokta már a vérszagot.

A gyűlölet földjén élek én,

Hol harag és irigység az úr,

Hol ember embernek farkasa,

És másokat a mocsokba gyúr.

Budatétény 2020. július. 16.