Krisztinka blogja
Huncut vagyok
Huncut vagyok,
Becsapom a telet.
Szobámban jácintot,
Kankalint nevelek.
Zöld fészkükben ülnek,
Rózsaszín és sárga,
Szirmaikkal mosolyognak,
Rám és a világra.
Boldognak tűnnek,
Azt hiszik tavasz van.
Mert huncut vagyok,
Őket is becsaptam:)
Olvadás
Hallod, a jég hogy reccsen az öreg hársfán?
Kis fénytündérkék cikáznak minden ágán.
A hópelyhek tánca mindig úgy megszédít,
Ha Január palotát pihékből épít.
A fátyolos égre fagyasztja a Holdat,
udvarát ezüsttel lágyan betakarja.
Hóra jégesőt, majd arra havat hordat,
A Földet ölni vagy ölelni akarja?
Izzik a nappal, fehér tűz van a télben,
Dárdái a jégnek csöpögnek, csorognak.
Dervisként kristályok forognak a légben,
Lehullva a sárba látod, hogy zokognak?
Reggel ropogott az út a talpunk alatt,
Hófehér bundában rohangált a város,
A park csendje is szűzi fehérben haladt,
S most mindkettő újra piszkos lett és sáros.
Lent
Eljött nehéz szárnyakon
S megzendült egy furcsa dal
Olyan búsan kopogós
Jégesős hang-zivatar
A hideg pillanatra
Megreszketett egy virág
És elterült alatta
A jégszilánkos világ
Olvadt szinte azonnal
S lassan el is ült a zaj
Innen-amonnan koppant
Még mint egy utolsó jaj
Aztán üres lett alant
És a légben is ott fent
Bennem itt bent lezuhant
És olyan mély lett a csend
Hűtlenségben
A tavaszban rejlenek,
apró cinkos remények.
A fakadó rügyek gyengék,
és mégis oly kemények.
A nyár édes, forró,mézes,
túlcsorduló mákony.
Hipp-hopp elrohan és
már nem is találom.
Kibomlik az őszi
színek harsány csokra,
Majd csipke-fehér jegykendőt
dob a tél halott szirmokra.
A változás ősi, meg nem
szűnve pulzáló erő.
Vagy minden visszavárt évszak,
Csak egy gaz, hűtlen szerető?
…
Őszi ködnek bő ruhája,
Elterül a keresztfákra.
Súlyos selyme meg-meg lebben,
Itt hömpölyög a sírkertben.
Mint ki valami titkolna,
Mintha nem is pára volna.
Végig vonul, már nem látszom,
Énrám borul, hogy ne fázzon.
http://wangfolyo.blogspot.com/2012/05/magyar-katonak-daniaban.html?m=1
http://deungarskesoldater.dk/a-konyv/hvil-i-fred-nyugodj-bekeben/