Egy fűzfapoeta gondolatai

Ego sum via, veritas et vita.

Mért' felsőbbrendűeknek kiváltsága?

Quo vadis domine? Gyakran megkérdik.

Ha elmondod célod, meg még sem értik.

Ember vagy. Talán mindent megtanultál?

Állatvilágból, már régen kiváltál.

Hiszed nem foghat téged vissza senki.

Talán te vagy ki jövődet teremti?

Később mondod: Mea maxima culpa!

Aztán hibázol újra, s megint újra!

Mert hajlamos vagy bűneid feledni,

pedig ott maradt a; corpus delicti.

Majd kérdik tőled: Quo vadis (újra),

nem mondhatod; mea maxima culpa!

Mert jövőd már előre meg van írva.

Ego sum via, veritas et vita!

2017.10.13.

A hajléktalanok világnapja, 2017.10.10.

Csak mégy az utcán,

gíroszt eszel pitában.

Neked még telik rá,

sört iszol pohárban.

Nem érzékelted,

talán nem is láttad,

a hajléktalant,

ki nem részeg, csak fáradt.

Majdnem le dolgozta,

életét egy gyárban,

szerényen éldegélt,

egy boldog családban.

Alig múlt el ötven,

ereje még teljes,

mégis felmondtak

szegény kisöregnek.

Egy ideig tudta,

számláit fizetni,

később kenyerét sem

tudta már meg venni.

Társának a szíve,

tovább nem is bírta.

Végleg elköltözött.

Megunta, feladta!

Szomorú szemében,

nincs semmi gonoszság.

Nem követel, nem kér.

Részvétedre sem vár.

Ha látod? Ne ítélj.

Lehet bármi holnap.

Hinta átbillenhet,

minden megfordulhat!

2014.02.13.

Múlt éjjel megjelent előttem egy álom mint egy vízió.

Szaladtam önfeledten, mint egy hámját lerázott kiscsikó.

Még gyermekkoromból maradt fejemben az a kép,

az udvaron játékaim hevertek, amennyi volt, szerteszét.

Jó Anyám erősen dorgált, mint gondos szerető szülő,

Apám nevetve csitította, -"Hagyd már. Nem rossz gyermek ő!"

A drága asszony hallgatott rá, hisz mit is tehetett?

Szólt : -"Nem látott még a föld ilyen vásott gyereket!"

Én mint szófogadatlan kölyök, elbújtam a szőlőlugas mögött,

kivártam míg Jó Anyám, mindent egy hatalmas zsákba tömött.

Megszeppentem nagyon, mert jött a szemetes.

Mit fogok szétszórni holnap, ha játéktáram üres?

Rohantam hozzá gyorsan, hullattam krokodil könnyeket,

fogadkoztam ijedten ezerszer, -"Ezután jó leszek!"

Közben a ház előtt, láttam elhaladt a szemetes kocsi,

örültem édesanyám, játékaim ma már nem dobja ki.

Felkelt a Nap. Nem hagyott tovább aludni fényt hozó sugara.

Oly' üres lett minden, mint éhező koldus megkopott kosara.

Elhalkult Édesanyám korholó, mégis gondoskodó szava,

Jó Apám sem inti mosolyogva többé, elnézésre soha.

Tükörben ősz fejem alatt, gyermeki énem nem találom.

Vajon hol lehet játékkal teli, elfeledett zsákom?

Unokáim felnőttek lassan, néha Őket már én korholom.

Sokszor elfeledve, nekem milyen csodás volt gyermekkorom.

2015.11.08

Egy volt kollégám kérésére, e hónap hetedik napján lesz az esküvőjük

Kedves Zsolt Barátom, üdvözöllek téged,

s meletted Edittet, ki már feleséged!

Eljött hát a nagy nap, mit nagyon vártatok,

Halljátok köszöntőm, mit szívemből adok.

Nagy örömmel tölt, ha boldogságot látok,

rosszat nehogy mondjak! Majd nagyon vigyázok.

Sokáig nem fogom untatni násznépet,

ezért most jó gyorsan a lényegre térek!

Edittke először gyorsan hozzád szólok,

tudom ápolásban volt már sokszor dolgod.

Tudásod használd majd minden napon arra,

mindig lelj gyógymódot, problémákra, bajra.

Hidd el nincs házasság, hol tányér nem csörren,

mézeshetek után, van hétköznap bőven.

Szerelemre, akkor lesz jó visszanézni,

ha sokáig tudtok, szeretetben élni.

Zsolt egyszer hallottam hírét rég egy ácsnak.

"Fia" megválltotta, lelkét a világnak!

Tudod jó barátom, ilyet már nem várnak.

Légy védelmezője otthonnak, családnak.

Erős tetőt ácsolj, mely' családod óvja!

Bizalom, szeretet kell, mi összefogja.

Ha eljő az este, úgy bújjatok ágyba,

mindig, mindkettőtök egyformán kívánja!

Ha jő gyermekáldás, (minden szülő álma),

szeretet, biztonság legyen az mi várja!

Mert a gyermek, világ legnagyobb csodája,

így találtok rá, a halhatalanságra.

Ti most beértetek hőn áhított révbe,

szerelemmel néztek egymásnak szemébe!

Nagyon sok év múlva, éppen így csillogjon,

minden rossz elszálljon, csak a jó maradjon.

2017.10-03.