Egy fűzfapoeta gondolatai

Ha szeretnél nagyon sok szépet látni,

szakíts erre a tájra, kevés időt!

Nem kell hatalmas vagyont sem rá szánni,

csak akaratot és egy kevés erőt.

A déli parton, homokos part vár rád,

szabad strandokon hűsítheted magad,

vagy horgászhatsz nádasba nyúló stégen,

próbáld csak ki. Lélegzeted elakad!

Netán mulatni vágyik úri kedved?

Arra is keríthetsz meglásd még időt,

ősi vulkán lankáit ha majd látod,

nemes borából, meríthetsz majd erőt!

Tihanyban két tornyú apátság vár rád.

Kiáltasz! Hallod, hogy hangod visszajő?

Éjféltájt a Holdat visszatükrözi

rejtélyesen, siófoki kikötő.

Ha egyszer láttad már a Magyar tengert,

nem tudod elfeledni, s nem is fogod.

Kitörölhetetlenül él szívedben,

egész életedben, látni akarod!

2016.05.23.

Horgász állt a tó vízében,

halat nem fogott,

lába között, mint egy csalit,

kukacot lógatott.

Kis szákjában nem volt más,

csak két apró kavics,

keszeg, ponty mind kőrbe vette,

azt hitték ez vicc.

Reggel óta csak azt várta:

Lesz majd egy kapás!

Kukacát, csuka harapta.

Majd rá jött a frász!

Kis szákjából kiejtette,

mind két kavicsát,

mérgelődött most majd,

hogy főz harcsapaprikást?

Tudta jól, otthon már várja,

szeretett asszonya,

most kukac és kavics nélkül,

hogy megy majd haza?

Nadrágjában nincs már,

semmi mi érték lehet,

ráadásul még a hangja is

vékonyabb lett!

2016.05.10