Egy fűzfapoeta gondolatai

Mindjárt itt az éjfél,

percek gyorsan múlnak.

Randevúja lesz most,

a két mutatónak.

Megtalálják egymást,

csendben össze bújnak,

egy percig szerényen,

egymáshoz simulnak.

Búcsúznak a múlttól,

köszöntik az újat.

Talán életünkbe,

boldogságot hoznak?

Bújjunk most egymáshoz,

kívánjunk sok szépet!

Tegyük mi boldoggá,

az eljövő évet!

Pezsgővel köszöntlek,

ki olvasod; Téged.

Kívánok gond mentes,

csodás boldog évet!

2013.12.31.

Hányszor imádkoztam az égieket kérve,

tán' meghallgatnak, azt nagyon remélve,

megadják nekem mire régen várok.

Soha nem kérnék vagyont, gazdagságot,

csak mi emberi mivoltomból jár nekem!

Nem tiltja törvény, ezt érzem, hiszem.

Jogom az íráshoz nincs papírra vetve.

Mert időm kevés, elmondom sietve,

elmémben kötetnyi gondolat pörög.

Nyelvész, irodalmár most rajtam röhög,

mert tudom, mit jegyzek, rag rímmel teli!

Kérdem sietve: Mi jutna eszébe neki!?

Mert mindenkinek lesz majd sürgős dolga.

Fel juthat mennybe, zuhanhat pokolba.

De azt mit most éppen tesz, s megél,

érzi és sejti az mind mennyit ér?

Már ott fent kicsit hazudtam,

égiekhez soha nem imádkoztam.

Vágytam vagyonra, gazdagságra,

temérdek pénzre, pazar villára,

csak úgy, mint te ki olvasod.

Neked sincs több időd, s ezt jól tudod!

2017.12.16.

V ádol engem, nappal és az éj,

I rigyek hadával körbevettek.

S okarcú, sumákok kérlelhetetlenek hada,

S ivalkodnak, mert koncot kerestek.

Z avar engem, ki rosszindulatú s ostoba.

A lpári mind, hamis szívű, s magyartalan!

J átsszák, hogy ők Istenektől lettek,

Ö rdöngösségük hamis szavakban írva van.

V ajon mit rejthetnek el tőlem, ott legbelül?

Ö nelégült bizonyíthatatlan emlékképeik.

K érdés ezernyi, s választ nem találok,

H oltpontra jutottam, mint máskor, megint.

A kartam meggyőzni azt ki rossz volt!

H ibás volt bennem minden gondolat.

I ndulatok mint kérlelhetetlen hóbort,

Á tformálták jövőmet, sorsomat.

N éha, sokszor azt is el kell hinnem,

Y in-yangtól függ az egész életem,

Z avart tán' nem hozok a reinkarnációba,

Ott lehetek talán majd ismét újra,

K étszer megélni azt, mi nem jutott nekem.

2017.12.12.

Köszönöm Istenem mindent mivé lettem!

Gyáva gyilkosoknál, "hitetlenné" lettem.

Köszönöm, hogy engem jóra tanítottak,

nem lettem olyanná, mint ez átkozottak!

Köszönöm, hogy anyám, s apám hitet adott,

másokat tisztelni, csak arra tanított.

Nem hagyták lelkemet, elveszni a Földön,

akarták létembe gonoszság ne jöjjön!

Nékem gyermekoromban, nem azt tanították:

"Hozz "hitetlen" lelket, akkor jöhetsz hozzám!"

Kegyes az Istenem, nem gonosz, s kegyetlen,

nincsen ember földön, ki dönthet helyettem.

Nem tagadtam Istent, néha kételkedtem.

Volt egy pár akadály amit megkerültem.

Embertársaimnak sosem vágytam kárát.

El soha nem vettem, senkinek a jussát!

Ha egyszer a Mennyben döntenek felettünk,

számon kérik létünk, mindent amit tettünk.

Gyilkos és áldozat, egy sorban fog állni,

együtt fognak mind majd, ítéletre várni!

Nem lesz jogász, ügyvéd ki majd apellálhat.

Lehetőség sem lesz semmi hazugságnak!

Mert ott a bírákat, nem lehet megvenni.

Bűnöket, hibákat el kell majd ismerni.

2016.07.16.