Egy fűzfapoeta gondolatai

Nem lett zenész öcsém Árpi,

nem tanult meg szólmizálni!

Gitárt hamisan pengette,

ezért lett jól fejbe verve!

Minden dalt énekel Jóska,

csak olyan hamis ne volna!

Menekülnek a zenészek,

erre ők sem voltak készek!

Részeg Géza bőszen rappel,

visszafoghatatlan kedvvel.

Este ráviszi a kényszer,

hazafelé sárban breakel!

Nagyvárosba siet Mári,

tehetségét kipróbálni.

Rút feje de jó a teste,

jól keres ha jön az este!

Tehetséget hív a város.

Nem tudják? Ez nagyon káros.

Ki lesz majd sztár? Jutka, Tercsi?

Puha pamlag, majd eldönti.

Nem számít az ének tudás,

lehetsz dalnok, vagy épp dudás.

Döntőbe jutsz nem is egyszer,

főleg ha ügyesen fekszel.

Ott a zsűri (nem rég ő nyert)!

Hatalmas tudásra tett szert!

Ma úgy hangzik minden nóta,

mintha mind-mind neki szólna!

Mit leírtam, sosem' bánom.

Mi szívemen, az a számon!

Ezért ne sértődjön senki,

tudjon sorok közt' olvasni!

2017.10.27.

Horgász állt a tó vízében,

halat nem fogott,

lába között, mint egy csalit,

kukacot lógatott.

Kis szákjában nem volt más,

csak két apró kavics,

keszeg, ponty mind kőrbe vette,

azt hitték ez vicc.

Reggel óta csak azt várta:

Lesz majd egy kapás!

Kukacát, csuka harapta.

Majd rá jött a frász!

Kis szákjából kiejtette,

mind két kavicsát,

mérgelődött most majd,

hogy főz harcsapaprikást?

Tudta jól, otthon már várja,

szeretett asszonya,

most kukac és kavics nélkül,

hogy megy majd haza?

Nadrágjában nincs már,

semmi mi érték lehet,

ráadásul még a hangja is

vékonyabb lett!

2016.05.10