Egy fűzfapoeta gondolatai

Szösszenetek a Szentírásból

Nekem ez az Isten nem lehet sajátom!

Kegyetlen valóját, sorok között látom.

Jóság és szeretet, nem lelhető benne.

Rettegést, félelmet vált kemény fegyverre.

Élt egyszer két testvér, durva ellentéttel.

Egyik az Káin volt, a másik meg Ábel.

Káin többet akart, testvérét megölte,

kárhozatot hozott ránk, s az egész földre.

Szodoma, Gomora, két fertelmes város.

Minden bűn élt abban, mi emberre káros.

Isten nem tűrhette tovább ezt a szennyet!

Kénköves Pokollá tette azt a völgyet.

Mikor az az Isten, lenézett és látta,

túl sok gonosz jött át ebben a világba.

Döntött, eltörli azt egy nagy özönvízzel.

beszélt gyorsan erről, az idős Noével.

Építsen nagy hajót, családját, hogy védje,

minden élő fajnak, legyen így esélye.

Noé mivel bízott, ezért meg is tette,

talán ezért vagyunk, mert Ő megértette.

Egykor Egyiptomban, már sok ezer éve,

mint rabszolga úgy élt, Júdeának népe.

Volt egy vezetőjük, úgy hívták hogy Mózes,

a nagy fáraónak, mint fia, oly' kedves.

Ki nevelte, atyját durván megtagadta.

kegyetlen istenét rá szabadította,

Borzalmakat küldött, fáraók földjére,

Mózes, így a célját, legvégül elérte.

Botja erejével, tengert megnyitotta,

fáraó seregét, tengerbe fojtotta.

Sivatagban éltek csak nem negyven évet,

istenük ládája szerzett nekik földet.

Hallottál Jézusról? Pont az ellentéte.

Mert Ő megbocsájtást hirdetett a Földre.

Szent lelke erejét, a szeretet adja.

Néki Öreg Isten a jóságos atyja.

2014.02.16..

(Első és utolsó versszakkal kiegészítve,

kicsit átírva, 2020.02.15.)

Csak egy vagy Isten.