Egy fűzfapoeta gondolatai

Tervezzük minden nap úgy a holnapot,

hogy mi tegnap volt, boldognak lássuk!

Ne kelljen szégyellni semmit sem,

ha egyszer jövőben múltunkban járunk.

Azt tegyük mindig mit később nem bánunk,

s barátaink ha majd ránk emlékeznek,

csak azt láthassák mennyi jót cselekedtünk,

mely' nyomát megőrzi megfáradt kezünknek.

Szerezzünk ezerszer örömöt annak ki kéri,

s ha nem kéri adjunk, mert adni jó!

Ne akarjuk megváltoztatni azt ki nem érti,

mert másnak alkotta meg; A Mindenható!

Érezzük át felebarátink' szenvedését,

de akarva soha ne mi okozzuk azt!

Tápláljuk tiszta szívből elesett reményét.

Ha elvették? Szerezzük neki vissza azt!

Szeressük úgy az életet mint önmagunkat!

Rosszindulat véletlen se találjon rajtunk fogást!

A sötétség ura mindig kitalál valami újat,

mi taszítsuk el magunktól az egész élten' át!

Egyszer majd létünkre keresztet vetnek.

Könnyek közt mondanak értünk bús imát.

Szellemünk, nyugton szálljon Mennybe,

mint ki Ember maradt egy egész léten át.

2017.11.29.