Egy fűzfapoeta gondolatai

JohanAlexander•  2020. február 16. 17:17

Szösszenetek a Szentírásból

Szösszenetek a Szentírásból

 

Nekem ez az Isten nem lehet sajátom!

Kegyetlen valóját, sorok között látom.

Jóság és szeretet, nem lelhető benne.

Rettegést, félelmet vált kemény fegyverre.

 

Élt egyszer két testvér, durva ellentéttel.

Egyik az Káin volt, a másik meg Ábel.

Káin többet akart, testvérét megölte,

kárhozatot hozott ránk, s az egész földre.

 

Szodoma, Gomora, két fertelmes város.

Minden bűn élt abban, mi emberre káros.

Isten nem tűrhette tovább ezt a szennyet!

Kénköves Pokollá tette azt a völgyet.

 

Mikor az az Isten, lenézett és látta,

túl sok gonosz jött át ebben a világba.

Döntött, eltörli azt egy nagy özönvízzel.

beszélt gyorsan erről, az idős Noével.

 

Építsen nagy hajót, családját, hogy védje,

minden élő fajnak, legyen így esélye.

Noé mivel bízott, ezért meg is tette,

talán ezért vagyunk, mert Ő megértette.

 

Egykor Egyiptomban, már sok ezer éve,

mint rabszolga úgy élt, Júdeának népe.

Volt egy vezetőjük, úgy hívták hogy Mózes,

a nagy fáraónak, mint fia, oly' kedves.

 

Ki nevelte, atyját durván megtagadta.

kegyetlen istenét rá szabadította,

Borzalmakat küldött, fáraók földjére,

Mózes, így a célját, legvégül elérte.

 

Botja erejével, tengert megnyitotta,

fáraó seregét, tengerbe fojtotta.

Sivatagban éltek csak nem negyven évet,

istenük ládája szerzett nekik földet.

 

Hallottál Jézusról? Pont az ellentéte.

Mert Ő megbocsájtást hirdetett a Földre.

Szent lelke erejét, a szeretet adja.

Néki Öreg Isten a jóságos atyja.

 

2014.02.16..

(Első és utolsó versszakkal kiegészítve,

kicsit átírva, 2020.02.15.)


JohanAlexander•  2018. február 13. 16:29

Valentin helyett (Jótanács)

(Ha már a főoldalra nem engedték...)

 

Tudd ha van egy társad, ne hagyd cserben kérlek! 
Rosszlányok, asszonyok, sokszor megigéznek. 
Mert az ember gyarló, néha bűnbe téved. 
Csábítás akkor jön, ha te nem is kérted.

Hisz' töretlen hűség, nagy ritka a mában.
Hűtlenség törhet rád, ebben a világban. 
Egy az ami biztos: Ha becsülöd magad, 
kétes jövő helyett, a szeretet marad.

Ám mit kell, tedd bátran! Véletlen se próbáld. 
Testednél a lelked, sokkalta hűbb hozzád.
Próbálkozás pusztítja, egész lényedet! 
Miben biztos nem vagy? Azt soha ne tegyed!

Hiszem ha érted majd, mind azt mit leírtam,
békéd megtalálod, magadban, sorsodban.
Többé nem kell félned, hogy rosszat cselekszel,
megbékél a lelked, testeddel, szíveddel.

2018.02.13.

JohanAlexander•  2018. január 12. 11:57

Emlékezzünk



Nem ünneplünk,

csak emlékezünk.

Százezer gyertya füstje,

marja szemünk.

Névtelen hősökért égnek,

kik ott maradtak!

Mert parancsot,

meg nem tagadhattak.

Idegen földön,

hol halál kaszált,

mert akkor a világ

hadban állt.

Sok ezren halálra fagytak,

majd gyilkos golyók,

aknák visítottak,

s hogy Isten ne hallja

e szörnyű zenét,

haldoklók fájdalomtól,

üvöltő énekét,

katyusák füttye nyomta el.

E borzalmas hangzavar,

Istent nem érte el.

Ki arra jár és jól figyel,

meghallja mit még őriznek

az orosz sztyeppék.

Testüket, súlyos

lánctalpak temették.

Pappal ritkán helyezték

földbe a holtakat.

Tan' nem leljük soha meg

a hantokat.

Emlékeznünk kell.

Nem szabad felednünk!

Névtelen hősök,

lelke itt él bennünk.

Szellemük, örökkön

itt lebeg felettünk.


2018.01.12.

JohanAlexander•  2017. december 30. 12:58

B U É K .


Mindjárt itt az éjfél,

percek gyorsan múlnak.

Randevúja lesz most,

a két mutatónak.


Megtalálják egymást,

csendben össze bújnak,

egy percig szerényen,

egymáshoz simulnak.


Búcsúznak a múlttól,

köszöntik az újat.

Talán életünkbe,

boldogságot hoznak?


Bújjunk most egymáshoz,

kívánjunk sok szépet!

Tegyük mi boldoggá,

az eljövő évet!


Pezsgővel köszöntlek,

ki olvasod; Téged.

Kívánok gond mentes,

csodás boldog évet!


2013.12.31.

JohanAlexander•  2017. december 16. 17:34

Hazudtam

Hányszor imádkoztam az égieket kérve,

tán' meghallgatnak, azt nagyon remélve,

megadják nekem mire régen várok.

Soha nem kérnék vagyont, gazdagságot,

csak mi emberi mivoltomból jár nekem!

Nem tiltja törvény, ezt érzem, hiszem.

Jogom az íráshoz nincs papírra vetve.

Mert időm kevés, elmondom sietve,

elmémben kötetnyi gondolat pörög.

Nyelvész, irodalmár most rajtam röhög,

mert tudom, mit jegyzek, rag rímmel teli!

Kérdem sietve: Mi jutna eszébe neki!?

Mert mindenkinek lesz majd sürgős dolga.

Fel juthat mennybe, zuhanhat pokolba.

De azt mit most éppen tesz, s megél,

érzi és sejti az mind mennyit ér?

Már ott fent kicsit hazudtam,

égiekhez soha nem imádkoztam.

Vágytam vagyonra, gazdagságra,

temérdek pénzre, pazar villára,

csak úgy, mint te ki olvasod.

Neked sincs több időd, s ezt jól tudod!


2017.12.16.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom