Egy fűzfapoeta gondolatai
Vagyunk
Idővel az ember sok mindent elvisel,
lent megvetett polgárok között,
vagy ott, hol mindenki más palástot visel.
Van ki lenn marad, mert létrát nem talál,
bár úgy érzi, meglelte jövőjét. Azért még kivár.
Olyan is van ki égbe ment,
de mennybe nem jutott!
Lelke végső megmérettetésnél,
könnyűnek találtatott.
Elképzelni nem könnyű.
Mégis létezett,
ki alkut kötött a mély urával,
hamis előnyt tervezett!
Eladta lelkét, mert haszonra figyelt,
értékét vesztett Júdás pénzért,
minden megvetést elviselt!
Mi itt maradtunk! A lajtorját nem értük el.
Kibírhatatlan terhet vállunkon hordva,
mit megosztani, már nincs kivel.
Kérges kezünket egymásnak nyújtjuk,
régen vett ruhánk elkopott,
emlékezünk a keserves múltra,
bizakodva várjuk, mégis a holnapot.
Nem vágyok semmi másra;
csak értsd gondolkodásomat!
Ha én már nem találok,
legalább te lelj: Igaz jó utat!
2015.11.17.
Itt a tél
Nem számítanak együtt töltött évek.
Feledve vannak a forró éjszakák.
Nincsenek elorozhatatlan érvek,
elérhetetlennek tűnik már a vágy!
Bizalmatlanság mérgezi a légkört,
józan észnek ott már, esélye sincsen!
Olyan átkozottul mélyre lett elásva,
sosem találom féltve őrzött kincsem.
Holnap talán, mikor a Nap újra kél,
ránk ontja fényét, mi rossz messzire száll,
megosztja vélünk, jövőnknek reményét,
hiszen tervek nélkül a jövő sivár.
Sokat számítanak eltöltött évek,
én fontosnak tartom, hogy holnap mi lesz?!
Nem érdekelnek, rég elcsépelt érvek,
bizalmatlanságod, engem sírba tesz!
Nem voltam, kiért tűzbe lehet menni,
de becsületem, még sem játszottam el!
Úgy érzed, engem nem lehet szeretni?
Tudom erre nem szolgáltam semmivel!
Nem számítanak együtt töltött évek?
Feledve vannak a forró éjszakák?
Ha vannak elorozhatatlan érvek?
Rideg, s jég hideg marad nekünk az ágy.
2016.11.10.
Tehetségkutató
Nem lett zenész öcsém Árpi,
nem tanult meg szólmizálni! Gitárt hamisan pengette, ezért lett jól fejbe verve!Minden dalt énekel Jóska,csak olyan hamis ne volna!Menekülnek a zenészek,erre ők sem voltak készek!
Részeg Géza bőszen rappel,visszafoghatatlan kedvvel.Este ráviszi a kényszer,hazafelé sárban breakel!
Nagyvárosba siet Mári,tehetségét kipróbálni.Rút feje de jó a teste,jól keres ha jön az este!
Tehetséget hív a város.Nem tudják? Ez nagyon káros.Ki lesz majd sztár? Jutka, Tercsi?Puha pamlag, majd eldönti.
Nem számít az ének tudás,lehetsz dalnok, vagy épp dudás.Döntőbe jutsz nem is egyszer,főleg ha ügyesen fekszel.
Ott a zsűri (nem rég ő nyert)!Hatalmas tudásra tett szert!Ma úgy hangzik minden nóta,mintha mind-mind neki szólna!
Mit leírtam, sosem' bánom.Mi szívemen, az a számon!Ezért ne sértődjön senki,tudjon sorok közt' olvasni!
2017.10.27.
L E G Y E N
Legyen agyunkba ez egyszer bele sütve.
Legalább, most fogadjuk egymást örökbe!Lehetne bármikor, de így Karácsony táján,Létünkből lépjen ki mind. A gonosz ármány!Egymásért álljunk ki, míg van remény,Emberhez eljuthasson minden vélemény.Előre nem jutsz, talán nem hiszed?!El lesznek törölve a hamis istenek!
Gyávák maradnak, kik nem is voltak ott,Gyolcsukra hősöknek vére fagyott!Gyökereikből nem mertek ki bújni még.Gyávának tűnik! De bátor ez a NÉP!
Ezerszer próbára tették, mégis remélt.Egy emberként küzdött Hazáért, Istenért.Esküjét nem szegte meg. Nem volt áruló!El süllyedt alóla, sok rosszul épített hajó.
Nemzetek félve suttogták, ez erős nép nevét,Nem volt az ismert földön, ki erejükkel felért!Nomád, büszke nemzet, nem látott más kiutat,Nyugalmat lelt, s keresztet, még Szent István alatt!
2014.12.12.
Tisztelet a hősöknek!
Szabadság
Cél a szabadság volt! Akkor még reméltünk.A pesti utcákat befestette vérünk!Által gépkarabély, mint gonosz kereplő,ontotta az ólmot, s látta a "Teremtő!
Isaszegről, szovjet tankok bombázták a várost,Corvin-köznél, legyilkoltak néhány "Pesti Srácot":Halált vett magára, néhány lámpaoszlop!Akna tépte lóból, volt, ki étket osztott!
Árulók Szolnoknál, szőtték már a tervet,megszálló sereggel, reményt széjjel törnek.Kollaboráns latrok, árulták hazánkat,taposták gyökerét, Magyar szabadságnak.
Elfordult a világ, szeretett Hazánktól,hatvan év hazudott, minden igazságról.Tisztelet jár annak, ki végig kitartott,jól tudták így már, nem nyerhetnek harcot.
Tízezrével, mentek délnek és nyugatnak,osztrákok, németek, sokat befogadtak.Hátat fordítottak, városnak, családnak,üldözöttje lettek, egy hamis világnak.
Nem mindenki ment el! Sokan itt maradtak!Miért döntöttek így? Talán mert Ők bíztak.Elnyomók bosszúja, tudjuk rajtuk csattant.Hazaszeretetért, rozsdás bilincs kattant.
Honfiak és honleányok, kegyelmet nem kaptak.ifjúra, korosra, kötélhalált róttak.Hiába reméltek, külső segítséget.Maradtak, meghaltak! Kik elmentek? Élnek!
Nekem ezt a történetet, szüleim mesélték,gyermeküknek jobb lesz, míg éltek, remélték.Nincsenek közöttünk, elmentek már régen,ezért unokáknak, tovább én mesélem.
2016.10.24.