Egy fűzfapoeta gondolatai
VéleményCsak írogatok
Mondd! Hány évet röhögtél rajtunk, lezseren, lazán?
Hány campuson keresztül szidtad, néped és Hazám?!
Miért felejted azt el, kinek ezt köszönheted!?
Talán a pénz, s a hatalom mi elvette eszed!?
Mennyi ember jussát, herdáltad érdemtelen el,
tán azt hitted az elszámoltatás, már soha nem jön el!?
Vigyázz, mert számon kérik. Lesz majd ki figyel!
Ebül szerzett tudásod, ebül veszik el!
Fürödtél ott jóban, hol másnak rossz jutott!
Elvettél azok tányérjából, kinek kenyér sem jutott.
Neked már megvan mindened, vagy tán csak azt hiszed?
Szegényebb vagy a koldusnál. Mi kell? Az nincs neked.
Ugyan van megvett diplomád, mi nekünk mit sem ér,
nem állsz ki most és nem is fogsz, Népért, s Nemzetért.
Mondd! Meddig engedik, hogy rajtunk így röhögj!?
Hány évfolyam telik még el, hogy értünk is pörögj?!
Tudom néked ez a pár sor, csak elhasznált papír.
Ha értenéd és megszívlelnéd? Te lennél ki sír.
2017.02.21.
Gondolatok
Mi elmúlt? Az megismételhetetlen.
Holnap mi lesz? Az kifürkészhetetlen.
Másoknak sorsa? Megtervezhetetlen!
Hiú ábránd csak az, mi elérhetetlen.
Éljük mi életünk, talán önfeledten.
Mért írtam mind ezt le? Megérthetetlen!
Milyen az ember? Meggondolatlan.
Mi jön még el? Kiszámíthatatlan.
Mit elszalasztottál, az visszahozhatatlan.
Hányszor töprengtem ezen magamban?!
Élünk egy világban, más sem élhet jobban.
Lehet találsz értelmet, kusza, leírt sorokban!?
Ui.:
A természet, mi kérlelhetetlen,
az elmúlás; az biztos.
Mely' megkérdőjelezhetetlen!
2016.09.02.
Törtető.....Ember.....tanulság
(Törtető)
-Ki vagy te kis senki? Mindjárt eltaposlak!Hajolj meg előttem, bókolj vagyonomnak!Megveszlek kilóra, nekem ez nem számít,alantas létetek engem sosem csábít!Tőlem a törvények, nagyon messze állnak,kifizetem bérét, bírónak, kormánynak!Nektek semmitek nincs! Költeni rád vétek.Ti senkik nem vagytok és annyit is értek!Foglalkozzon most már veletek a bánat,itt mutatom néktek harminc bankkártyámat!(EMBER)-Lehet sok pénzed van, nekem szép családom.Nekem egy fillér sincs már hitelkártyámon.Gerincem egyenes, fejem büszkén tartja!Nem kell gazdag féreg, az én családomba!Törvényt azt betartom, apám nevelt erre,nem idéztek soha a törvény elejbe'.Én ki földön fekszik, azt fel is segítem,mert a becsületem, legféltettebb kincsem!Házamat elvitte aljas rokonságod,ne húzz velem ujjat mert hidd el megbánod!
(tanulság)Nem személynek szóltak, szavaim azt hidd el.Talán gazdagodtál egy valódi kinccsel.Kinek pénze sok van, boldogság nem várja.Van hatalmas vagyon, még sincs gazdagsága!Mert igazi érték, hidd el csak az számít,őszinte a lelked, egyenes, nem ámít!Eltaposhatsz mindent, mi csak eléd állhat,törtethetsz a pénzért, bókolj gazdagságnak.Vagyonos igazán csak akkor tudsz lenni,megtanulsz mindenkit, igazán tisztelni!
2016.05.09.
Csak üres lapok (önkritika)
Előttem írógép, mellette üres lapok.
Eljöttek az ötlettelen, borús, sivár napok.
Fejem tökre üres, nincs amit kivegyek,
köröttem semmi nincs, mi adna ötletet!
Idő borongós, kedvem zaklatott, komor,
derekam fáj. Ki cseszett velem piszkosul!
Annyi dolgom lenne! Nem érek rá semmire.
Pedig tenni kéne, de nem kezdek semmibe!
Kertem romokban, fű az egyre nől,
beázik a pince, ha nem vigyázok bedől!
"-Ráér majd holnap!"- (ezt mondtam tegnap is!)
Asztalon pohár bor, tán az mi bűnbe visz!?
Asszonyom lázad-"Ebből nem lehet megélni!"
Szégyenlem magam, de megyek forma 1-et nézni.
Ledőlök az ágyon, s kezdődik a verseny!
Nézem meredt szemmel (lassan elpilledtem.).
Pedíg nem mindíg van versenyhétvége?
Aztán felébredek, az eredményhírdetésre.
"Nincs minden elveszve! (azon gondolkodom),
Biztosan fent van már a torrent oldalon?"
Leszedem a gépre, s meg is nézem még ma.
Legfeljebb sok dolgom a holnapot várja.
Igaz, az időjós esőt mond a hétre,
én akkor sem hiszem! (Tévedhet elvégre!?)
Nem értem mért' mondják: -"Menj te lusta disznó!
Megint lustálkodtál, semmire nem vagy jó"-
Ígérek most mindent: "Holnap dolgom végzem!
levágom a füvet, s pincét is megnézem!"
Azért csak nem vagyok, olyan lusta még sem,
jövő héten kész lesz, becs' szóra ígérem!
2017.05.03.
Írótársaknak
Hidd el Jó Barátom, ki itt van, s nem tudja,
népének szolgája, volt minden poéta!
Ki saját dicsőségre, hírnévre vágyik,
szenvedni fog érzem, kudarctól sokáig.
Mert ki alázatot, nem is tud mutatni,
sokszor kapni szeret, sosem akar adni!
Babérból koszorút, rak saját fejére,
elfelejtik, meghal. Nincs is több esélye.
Nem volt költő soha, ki a pénzt szolgálja!
Vagyon és a hírnév, hőn áhított álma.
Hamis frázisokat vet sűrűn papírra,
nem meggyőződésből, csupán csak parancsra!
Ugrásra kész kutat, mások elméjében,
nincs saját gondolat, semmi a fejében!
Mindent mit ellopott, gyorsan publikálja.
Az ki fizet érte? Gondolja sajátja!
Áruló, vagy tolvaj? Egyre megy ezt hidd el.
Efféle dicsőség, tudom nékünk nem kell.
Nem vagyonért írunk, csupán kedvtelésből,
hiszem a becsület, egyszer még megtérül!
2016.12.10.