Egy fűzfapoeta gondolatai

Egyéb

JohanAlexander• 2017. szeptember 17. 10:59

Minden évben eljő

Azt hittem többé nem tudok írni.
Elmúlás súlya, lefogja kezem!
Fagyba szorítja elme a lelkem,
reszkető pennám, zord télben pihen.

Jégbe hűlt szívem, már tavaszt várja!
Enged a tél, nézd kipattan a rügy.
Színezüst égnek, ajtaja tárva,
türkiz az ég, szerelemre ürügy.

Szerelmes párok, bújnak a parkban,
néha már van, ki egy padra leül.
Vén legényt parton, várja a társa,
dobban a szíve, már nincs egyedül.

Sárgarigók is dalra fakadnak,
énekük hallatszik dombok alatt,
gerle fiút rég' várja a párja,
készíti fészkét az ágak alatt.

Enged a tollam, olvad a tinta!
Rég' hallott dallam fülembe bejut.
Új tavasz eljött, arra tanít ma,
jó követ rosszat, s a lét tovafut!

2017.02.09.

8 hozzászólás

JohanAlexander• 2017. szeptember 12. 09:43

Egy játékra, játékon kívül

Január

Elkezdődött évünk, Fergeteg havával!

Jégcsap vetekedik, templomunk tornyával!

Jaj nekünk ha kertünk langy esőtől ázik,

üres lesz a kamránk jövő év nyaráig!

Február

Jégbontó havának, morcos még az arca!

Kifizetve nincsen télnek busás sarca.

Hosszú lesz telünk mert muslincákat láttam!

Fagyos szél és hó jön Kikelet havában!

Március

Kikelet havában szép tavaszt kívánunk.

Talán szegre kerül már a nagykabátunk?!

Kilencedik napját reménykedve várjuk,

megtudjuk Fák havát előre hogy látjuk!

Április

Elérkeztünk immár Szeleknek havához.

Eső ha nem esik a gazdákra frászt hoz!

Böjti széllel Isten, jégcsapokat olvaszt,

nagypénteki eső, kukoricát sorvaszt!

Május

Igéret havában serény lesz a gazda.

Ha hűvös a szellő, akkor lesz jó dolga!

Csak eső ne hulljon Pünkösd estéjére,

mert nem ád Jó Isten áldást a vetésre.

Június

Ránk köszönt az ég most Napisten havában!

Derült ég bő termést hoz majd kosarában.

Latyaktól és sártól retteg minden ember,

attól koldusbotra jutottak nem egyszer!

Július

Áldás havát mondják, Aratás havának.

bőséges gabonát ad minden jószágnak.

Sarlós Boldogasszony biztosan jósolja:

Hat hétig mi lesz majd gazda, s szolga dolga!

Augusztus

Újkenyér havában szőlő esőt várja.

attól gazdagodik Badacsony borásza.

Domonkos ha éget, kemény télre várjunk,

ha Lőrinc is szép volt, sok gyümölcsöt lássunk!

Szeptember

Földanya havában beérik az alma.

Egyed napján dörög? Tele lesz a kamra.

Rozália megóv betegségtől, bajtól,

Mária eresztől kis fecskéket hajszol.

Október

Magvető havában szegény, erdőt járja.

Fát gyűjt, hogy ne fázzon télen a családja.

Színpompás lombjukat fák időben dobják,

jövőnek bőségét elviszik majd hozzád!

November

Nehéz kiegyezni Enyészet havával!

Eső havat jósol Mindszentek napjával.

Márton napkor lúdad kemény jégen táncol,

Karácsonykor biztos, hogy nem korcsolyázol!

December

Megérkeztünk végre Álomnak havához!

Lelkünknek, létünknek, legszebb hónapjához.

Eljött az ideje, végre megpihenjünk,

és elmúlt évünktől, méltón elköszönjünk.

2017.09.11.

12 hozzászólás

JohanAlexander• 2017. június 26. 19:11

Gondolatok

Észre nem veszed, bár látnod kellene!
El száll az élet. Már nem jutsz semmire.
Nézel magadból, mint ki nem lát semmit.
Ki melletted él, értsd meg egy szemernyit!

Nem baj ha nem érted, csak kicsit figyelj!
Mert jön majd felőle egy aprócska jel,
mikor ott, legbelül kell segíteni!
Segíts! Ő majd ezerszer megköszöni!

Ne bántson, ha tőled soha nem kérdi;
Miért akarod a jót széjjeltépni?
Az elme láthatatlan ott, legbelül!
Mi álom marad? Soha nem teljesül.

Hidd el ki azt érzi, írnia kéne,
s hozzád fordul, válaszokat remélve,
mert egyszer örök bizalmat szavazott,
Neked ő egykor, feltételt nem szabott!

Ne adja Isten, megbánhatod holnap!
Rossz gondolatok, oly' sokszor hazudnak.
Ha későn jössz rá, neked szólt a dallam?
Már nem mondhatod: "Bocs' nem így akartam!"

Nem figyeltem, de látnom kellett volna!
Hisz' egy poeta, miért is hazudna!?
Nézek magamból és semmit nem látok!
Már nem is lennék, ha nem hiányzok!?

2017.05.20.

8 hozzászólás

JohanAlexander• 2017. június 12. 20:27

Reményt vesztve (Nem rólam szól)

Van mikor az ember, félredob majd mindent!
Nem hallgat meg senkit, sem testvért, sem Istent.
Úgy érzi ezt írták, ez lesz majd a sorsa,
nem segíti senki, csak övé a gondja!
Nem érzi, nem tudja elfogadni még sem,
mit a környezete, nyújtani tud éppen.

Eljön majd az idő, mikor nagyon bánja,
hogy segítség nélkül fut a nagy világba.
Ifjúsága elszállt, romlik egészsége,
vissza nem kaphatja, nincs erről kétsége!
Azért tán szerencsés, mert van még családja,
egy tányérnyi étek, jut majd asztalára!?

Házát jaj a bankok, régen elorozták,
kecsegtették jóval, már tudja hazugság!
Talán gyermekei, létét biztosítják?
Vagy megy a híd alá, szörnyű egy valóság!
Reménykedhet abban, Isten tán segíti?
Ha nem? A reménye, tudja szinte semmi.

Nem szeretett volna, soha gazdag lenni,
csak egyet akart ő, kicsit boldog lenni!
Már semmit se kérhet, hisz épp, hogy csak él már,
békét és nyugalmat, többet hidd el nem vár!
Eltűnik majd végleg, szólj ha nem így volna,
mint ha érzései, sosem lettek volna!

2016.06.11.

12 hozzászólás

JohanAlexander• 2017. június 9. 09:59