Erzsi-Zsu blogja

Hallgasd, hát meg kedves Csabám,
elmondom amit Te nem látsz,
- hajnalt sötéttel takarnám,
lám, mi legyen, kérdéssel jársz.
 
Apró léptekkel haladok,
nincs mi tükrözze életet,
lakásra vevőt álmodok,
rendre várom az ügyfelet.
 
Az idő ketyeg, s megy tovább,
vendég megjön, tíz perc múlva,
hagymát pucolok szaporán,
hagymáskéz, parolát nyújtva.
 
Ím jön, körbenéz és kérdez,
Ő a nyolcadik távozó,
következő érkezéshez,
van még húsz perc, álmot hozó...
 
Miközben előkészülnék,
húsokat mosok holnapra,
oly sok szeretetet sütnék,
vegyük a szót komolyabbra.
 
Csabám csenget új reménnyel,
a konyhaasztal romokban,
pakolom is el, serényen,
a lelkem széles mosolyban.
 
Futok, hogy nyitom az ajtót,
s kérdések zúdulnak felém,
alig győzöm a mondandót,
meghallgatom a véleményt.
 
Kilencedik is távozó...
majdnem, hogy egymásnak adja
kilincset a tudakozó,
csodás hittel ámítgatna.
 
Már majd feladnám, - s lám csörög
a telcsim, - Csabám - jó hírrel,
mert, esemény is felpörög,
sodródnak döntéseikkel.
 
A lelkem álmaim hátán,
megjelenik az örök cél,
a hazaérkezés vágyán,
hova párommal költöznék!
 
/ Bocsánat a tegezésért!/

Tűz hevíti forró testem,
átjárja a láz minden porcikámat,
szememet a könny elhomályosítja,
az orromon levegőt nem kapok,
némán tátogok,
mint egy partra vetett hal.

Oly láthatatlan erő húz az ágyamban,
csak a lázmérő higanyával egyezkedik,
erőtlenül lépkedem,
három nap három éjjel.

Kedves Olvasó Társak tudatom veletek a BÁTYÁM eltávozott!

Nehéz szívvel utadra engedlek
2016. aug. 16. -án délelött 10 órakor.
Az emléked nem hal meg soha!
Tesóm nyugodj békében!
Hugod: Erzsi

Takarja égi mámoros dalát,
A múlt teríti szirmot én felém,
Ijeszt az érzület, cibált elém,
Ezért bilincsbe zárta ám magát.
 
Sok év, segít az úr, az ő baján,
A cifra fúzióba vájt sebét,
Feléd befújja szél Halál szelét,
Viszont az Úr, csodát tekint, talán...
 
Nap-éj után vakít a Morfium,
Hiányt, ha megsegít az ópium,
Azért tüzes sötét a képzelet.
 
Atyám nevét a számra is veszem,
Imám alázat és kelő tudat,
Tesóm esély van itt, jövő utad!

Szőlőtőkék földig hajladoznak,
a nyári melegről álmodoznak,
hideg éjjel napot hívogatja,
bánatos mert nincs ki takargatja.
 
Diófánk oly magas, szép szál legény,
hidegtől nem óvta a seregély,
megfázott, elfagyott a jó termés,
pincébe menni kár, nincs ünneplés!