Erzsi-Zsu blogja

Áldásodat kérem Uram Jézusom!
Hitemet vesztettem,
s mégis bizalmat adtál.
Sötétség borítja be lelkemet,
múltam felett siratja mosolygós életem,
Oszlani látszik minden bánatom,
hisz már nem vadul a kétség,
újra rátaláltam a boldog szóra.
Hála imám mormolom a kezeim közt,
hinni tudok a tavaszi fuvallatnak,
a lelkemből kipattant éledő tűznek.
De mégis imára kulcsolom az ujjaim.
Méltó lettem a hitemre,
árnyék és fény velem már nem csatázik.
Köszönöm, hogy minden bűnöm átölelhetem.
Jézusom eléd térdelek,
és hála imára kulcsolom a kezeim,
hogy az életem alkonyán
könnyebb lesz életem!

Ujjam közt morzsolom a rózsafüzérem,
Te vagy a bűntől megváltóm,
a mindentől megbocsájtóm
segíts át a bajon, esdeklően kérem!
 
Míg, kitárom feléd a bánatos lelkem,
a vérző hitem felold, és
amit a sorstól kapok én,
mert reám zúdítja, hideget meleget!
 
De a szeretet karjai átölelnek,
lásd meg a fájó érzésem,
ha vesztek ne legyen szégyen,
hagyd, hogy általad biztató szóra leljek,
 
Szívemben zengd a békét, itt lent a földön
s fent a mennyben ki feltámaszt!
Lényed oly bizalmat áraszt.
Csak a lelkiismeretem meg ne öljön!

-----------

A másik változat!

Ujjam közt morzsolom a rózsafüzérem,
Te vagy a bűntől megváltóm:
A mindentől megbocsájtóm!
Segíts át a bajon!
Esdeklően kérem!
Kitárom feléd a bánatos lelkem,
a vérző hitem felold,
amit a sorstól kapok,
hideget, meleget rám zúdít.
A szeretet karjai átölelnek.
Lásd meg a fájó érzésem!
Most vesztek, de ne legyen szégyen!
Hagyd hogy biztató szóra leljek...
Szívemben zengd a békét itt lent a földön,
vagy fent a mennyben ki ott feltámaszt.

Minden kedves Látogatómnak, Olvasómnak

ÁLDOTT HÚSVÉTOT kívánok!

"A szenvedésre emlékezzetek "
gyötrő életet zúg a hideg szél,
vihart űzi a húsvéti imám,
segítsd utam, Krisztusi szenvedést!
 
Harangok némulnak, alleluja
Isten a bűneinkért vezekel,
kong a harang, Krisztusunk feltámadt,
kit értünk keresztre feszítettek!
 
"És irgalmasabb lesz majd az idő
mit úgyis együtt kell töltenetek. "
 
Idézet a
Devecseri Gábor Krisztustövis
című verséből való

Egy már megjelent versem átkozmetikálása!

/ Csak azért hozom ide, hogy megmaradjon/
 
Keresgetem, kutatgatom,
szívemet megnyugtatgatom,
odalent a lelkem mélyén,
a rosszat onnan kitépném.
 
Tisztára mosom lelkemet,
mert a szennyest meg nem lelem,
szívemet így nyugtatgatom,
szeretetem osztogatom.
 
Készülődöm nyugodt szívvel,
hisz már a lélek nem színlel,
így rátaláltam a csendre.
a Békés Áldott Adventre!

Áldott, adveti ünnepeket kívánok a kedves olvasóimnak, meggyújtva a BÉKE gyergyáját.Erzsi

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek a
Gyertyák; Azt mondta az első :
 - ÉN VAGYOK A BÉKE!
De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni. Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.
A második azt mondta:
 - ÉN VAGYOK A HIT!
Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot. Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
 - ÉN A SZERETET VAGYOK!
Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik,hogy milyen nagy szükségük van rám. Ezzel ki is aludt. Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott: De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké! Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra
meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
 - ÉN VAGYOK A REMÉNY!
A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit.
Add, Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény!
Hadd legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében a hit, remény, szeretet és béke lángját!!!
Ámen.