Erzsi-Zsu blogja

Hiányt játszik a gondolat,
a csodát magaddal vitted,
idő Neked ad biztosat,
szívem melegét őrized.
 
Szerelmet ad érző szíved,
ágyunkban hagytad illatod,
érzelmem el nem veszíted,
csókod ölelő bizalom.

 Páromnak!

A verslábak közt, itt-ott botladozom,
porba hull, a szürkére szabott hibánk,
sejtelmes reményben, szívünk úgy dobog,
gyógyító szerelmet teríted miránk.
 
Körbevesz alkony megcsillanó fénye,
nyújtózik szüntelen, gyönyör a neszén,
ölelő karod, érintés reménye,
sajgó reggel, csillagképe a szemén.
 
Fenséges napnak ezüstös sugarán,
mámoros vággyal gyöngéden szárnyalok,
a fény táncra kél, ébredés hajnalán,
szerelmünk heves tűzében bízhatok.

Szerető mindened vagyok,
én vagyok fénylő csillagod,
szeretve ölelő csended,
az imádott végtelened.
 
Szívedbe önként dalolok,
feléd szerelmet suttogok,
szemedbe fürdetem lelkem,
öledbe teszem a testem.
 
Ragyogó érzés egyesül,
édes forró csókba merül,
szemednek a huncut sarkát,
imádom titkos mosolyát.
 
Te vagy bennem az örök lét,
feledteted bánat könnyét,
ringat az erős két karod,
ám cserébe szívem kapod.
 
Diadal a lassú tánca,
szerelem fodrozódása,
ízes szeremet így akard,
vigyázz szívem ki ne facsard.
 
Lüktetés áraszt villanást,
erőt duzzadó robbanás,
oly különös e nyugalom,
szív belénk ölelve harcol.

Lám amikor a szép szemedbe nézek,
és látom bent a tiszta fénylő eget,
mert tudom, hogy Te engem szívből féltesz,
a szerető két karoddal ölelgetsz.
 
Látod, hogy fut szalad velem a világ,
elfutnák a gondolataim elöl,
szabadon száll, s megszűnik félni ki ád,
szív és lélek szeretete oly fennkölt.
 
Ím ráncomra gyűrődött a ragyogás,
a fiatal életem emlék lett már,
fénylő ég mellett ott a vágyakozás,
Tűzhányó kitör, mint a szenvedett ár.
 
Vihar verte lett a rongyos életem,
némán megkopott már az érző varázs,
de öreg lett hát, a régi képzelet,
elfogyott életemből a szárnyalás.

Páromnak!

Csak azért  is örömöt adok,

Hiába van végtelen a létbe,

Színbe boldogságot bújtatok,

Vörös örök életű fénybe.

A szerethető kívánságom, 

Vágyó képzeletem, szerelem,

Mert csak veled van boldogságom,

Nincs ott más csak érző képzelet.

Ott van az óvó tekinteted,

És bennem van a szép ébredés,

Szívbe táncot jár a szerelem,

Mert nem álom ám, hogy Te meg én!