Erzsi-Zsu blogja

Létem kicsiny rezdülése

megöleli álmaim fodrait,

harcom az Úr tenyerén pihen,

vágyam a megnyugvás.

Angyalok otthona, 

ahol élni, lépni és menni kell! 

Ahol a csend sóhajt

egy pillanatot, 

és már nem fáj!

Nézd meg magad a tükörben

én ott őrzöm az íriszedben

a szerető suttogásom

a porba hulló

csillagot! 

A házamba beköltözött
a mozdulatlan néma csend,
lelked a Mennybe költözött,
csaholsz a holdnak odafent.
 
S már a csillagok közt őrzöl,
hiányod fájón viselem,
hangtalan búcsúd e Földtől,
sokszor hallom, hogy lélegzel...
 
Itt vagyok öreg testemben,
Csillagok őrzik fájdalmad,
magamra hagytál csendesen,
hisz a szereteted adtad.

Múló időbe repít a fájdalom,
ott suhanunk a végtelen közepén,
elillant mellettünk egy vén kósza fény,
megmarad a pillanat emlék része.

Csillagszem az égi fényed,
szellővel suttogd az álmod,
csillog az égi fényében,
koldusként hinti hiányod.
 
Nélküled régóta, kérdőn,
az asszonyi terhem vívom,
kék égből figyelsz fürkészőn,
szeretet marad a síron.

16 x Alleluja...
Lelkem zászlaját
félárbocra engedem.
 
16 x Alleluja...
Ölelt bánatát
szívemből nem feledem.
 
16 x Alleluja...
Add bocsánatát
égre nézve kérlelem.
 
16 x Alleluja... Bocsásd meg!