Csabának az ingatlanosnak szeretettel

Hallgasd, hát meg kedves Csabám,
elmondom amit Te nem látsz,
- hajnalt sötéttel takarnám,
lám, mi legyen, kérdéssel jársz.
 
Apró léptekkel haladok,
nincs mi tükrözze életet,
lakásra vevőt álmodok,
rendre várom az ügyfelet.
 
Az idő ketyeg, s megy tovább,
vendég megjön, tíz perc múlva,
hagymát pucolok szaporán,
hagymáskéz, parolát nyújtva.
 
Ím jön, körbenéz és kérdez,
Ő a nyolcadik távozó,
következő érkezéshez,
van még húsz perc, álmot hozó...
 
Miközben előkészülnék,
húsokat mosok holnapra,
oly sok szeretetet sütnék,
vegyük a szót komolyabbra.
 
Csabám csenget új reménnyel,
a konyhaasztal romokban,
pakolom is el, serényen,
a lelkem széles mosolyban.
 
Futok, hogy nyitom az ajtót,
s kérdések zúdulnak felém,
alig győzöm a mondandót,
meghallgatom a véleményt.
 
Kilencedik is távozó...
majdnem, hogy egymásnak adja
kilincset a tudakozó,
csodás hittel ámítgatna.
 
Már majd feladnám, - s lám csörög
a telcsim, - Csabám - jó hírrel,
mert, esemény is felpörög,
sodródnak döntéseikkel.
 
A lelkem álmaim hátán,
megjelenik az örök cél,
a hazaérkezés vágyán,
hova párommal költöznék!
 
/ Bocsánat a tegezésért!/