Tesómnak

Takarja égi mámoros dalát,
A múlt teríti szirmot én felém,
Ijeszt az érzület, cibált elém,
Ezért bilincsbe zárta ám magát.
 
Sok év, segít az úr, az ő baján,
A cifra fúzióba vájt sebét,
Feléd befújja szél Halál szelét,
Viszont az Úr, csodát tekint, talán...
 
Nap-éj után vakít a Morfium,
Hiányt, ha megsegít az ópium,
Azért tüzes sötét a képzelet.
 
Atyám nevét a számra is veszem,
Imám alázat és kelő tudat,
Tesóm esély van itt, jövő utad!