Erzsi-Zsu blogja

Vélemény
Doli-Erzsi•  2019. január 7. 19:45

Én vagyok oly ostoba

mert vagyok oly ostoba
hagytam hogy
a tollam vezessen
az emlékeim között
s így a cigarettám
füstjében hamvadok
mélységben viháncolok
csendes estéknek
üresség a románca
 
lám újra emlékeim közt
cigarettám füstjéből
karikát fújok
temetem a múltam...
ez egy új élet románca
nem hagyom magam
behálózni
mert ez a klikk
korcs-világa

Doli-Erzsi•  2018. március 19. 17:16

Alázat kell az íráshoz

Sárga rózsa kedves virág,
tanulni kell, nincs mért vitázz!
Alázat íráshoz, mi nincs,
ajtóban nyílik egy kilincs.
 
Sárga rózsa lelket gyógyít,
eme versem hozzád szól itt,
- hajtsál fejet, ne vitatkozz,
csak tanulással foglalkozz!

Doli-Erzsi•  2016. augusztus 31. 16:46

Gondolat

Nagy az Istennek állatkertje,
örül, mert poklon nyerte az alázást,
önteltség ára, a szakadék,
dörzsölt fény felett érzi a gyötrelmet,
lásd hülyékkel van körül véve!

Doli-Erzsi•  2016. március 14. 19:53

Szünet

Nincs már elfecsérelt, múló idő,
van bizony, ami észhez térítő,
elhittem a tollam elhalt szavát,
sorsra bízom gyógyító balzsamát.

Tollam rég nem súgott szép szavakat,
kioltotta a reménysugarat!
Őszinte mosoly, hamis méltatás?
Belefáradt a lélek, nincs varázs!

Körülöttem fagyott a szóalak,
oly ostobán, védőn vádoljanak,
nincs itt öröm, sem végtelen bánat,
tollam így is gondolatra várat.

Talán egyszer nem leszek hasztalan,
sötétbe bugyoláltam önmagam,
köszönt a lomha öregkor mának,
többé nem ítélnek hazug szájak!

Nem leng a harmónia lelkemben,
nem cseng lélekvers üzenetemben!
Ujjongj csak, ujjongj, meggyötört végzet,
tollam nem fércel, nincs ihletérzet!

Nincs, ami vezérelné a kezem,
így tollamat az asztalra teszem,
ahol lélek koplal, ott... némaság,
miként igaz szavakkal mondanák.

Szinte a sötétségbe belevész,
gyűjti, és gondolaton legelész,
ám a fénylő ég sem vigasztaló,
búcsút mond minden alkotni való!

Doli-Erzsi•  2015. július 23. 13:23

Rím nélküli gondolotok!

Valahogy úgy érzem magam,
mint egy erdőben,
a kiirtott fák közt.
Ahol egyedül maradtam,
a kivágott rengetegben.
Kérdés, kérdést vet fel...
Felelet nincs is talán!
 
Hova lett a tavalyi nyár,
a sok-sok kedves barát?
Hordozza mindenki
a saját búját-bánatát.
Kiírni ezt nem írhatod, mert
kiirtanak mint az erdőben a melletted lévő fát!
Ha netán szeretetből mellé szegődsz,
kitörölnek a figyelőből!
 
Van olyan fa amely
oly erősnek, nagynak érzi magát!
S mit tesz a kicsivel...
eldönti, elnyomja a gyenge fát!
 
Elgondolkodom...
Mitől lett Ő oly nagy...
A nagy nem támasza a gyengének...
 
Szép délutánt!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom