Erzsi-Zsu blogja

Áldott eme pillanat mely,

Pirkadó tavaszi álom,

Rügyre fakadó ágat kelt,

Ingerlő illata mától,

Leplező természet éled,

Idei kikelet ágán,

Szépen trillázót is félted!

A boldog pillanattal teli, 

Angyal, édes mint a méz,

néha látom előbújni,

a mosolygó csodás napot,

s néha minden ok nélkül,

felkúszik a létra legmagasabb 

csúcsán ahol a bánat tanyáz,

így a megtört gondolat cikázz,

és máskor meg a vidám farsangi

táncnak kalapot emel! 

 A töretlen lélekből,

fogadom Úristentől,

az elcsituló lényed, 

hogy Őt elmémbe rejted.

A szív húrja zakatol,

mert szeretet átkarol,

lásd, hát adventi titok,

mikor a csendre nyitok! 

Fehér dér lepte el a tájat,

betölti lelkemet amit láttat,

szürke ég komoran lép reám,

a szívemet melengeti netán.

Utazási vágy nagy élményt ad, 

Hiába egy hideg őszi évad, 

nap kisüt mire célba érek, 

a találkozás lelkembe égjen!

Hajnali harmatból nagyot hörpint,

őszi avarban bódultan lépdel,

mérges szél felkapva táncba röpít,

pompás színkavalkád benne ébred!