Erzsi-Zsu blogja

Az idei április

nem öltözteti

menyasszonynak, 

és koszorúslánynak

a tavaszi fákat!

Ejj , de szeszélyes 

vagy április, 

megértelek, 

hisz én is nőből vagyok. 

Fájdalmadban

nyáron is osztozom. 

Mikor az érett

gyümölcsöd leve

folyik az ajkamon... 

s nem érezhetem ízét, 

s nem haraphatok beléd,

hisz a tavasz hidege, megölt 

mielőtt megszülettél volna!

Mert az idő megfoszt, 

de benned van a jövő erő! 

Oly nehéz a keresztem,

de Isten segít nekem, 

veszély nyújt sok bánatot, 

oly sokszor rám támadott! 

Isten óvja zsoltárát,

Emberek méltóságát.

Legbelül lélek lankad, 

bezártságtól elhamvad!

Ám léteznek nagy csodák,

magányos betegszobám, 

ne lázadjak ellene, 

alázattal viselem!

Elátkozott pusztulás,

szürke már a fásultság, 

kereszt nyomja fájdalmát,

bűneimet oszlasd már! 

Fehér tejszínt önt a tájra, 

csipkét horgol a fa ágra, 

és megdermeszti a létet,

ott, ahol csend sóhajt néked! 

A lányok krumplit pucolnak,

a fiúk tüzet csiholnak,

s lám elkészült az estebéd. 

Tanárúr tervet rak elénk.

Nézz a csodás égre, mily kék! 

Mi hát az igazság, - kié

ez a csodás zöld delelő,

Birka vagy Marha legelő?