Erzsi-Zsu blogja
VersMegnyugvó csend
A töretlen lélekből,
fogadom Úristentől,
az elcsituló lényed,
hogy Őt elmémbe rejted.
A szív húrja zakatol,
mert szeretet átkarol,
lásd, hát adventi titok,
mikor a csendre nyitok!
Utazás
Fehér dér lepte el a tájat,
betölti lelkemet amit láttat,
szürke ég komoran lép reám,
a szívemet melengeti netán.
Utazási vágy nagy élményt ad,
Hiába egy hideg őszi évad,
nap kisüt mire célba érek,
a találkozás lelkembe égjen!
Bódultan
Hajnali harmatból nagyot hörpint,
őszi avarban bódultan lépdel,
mérges szél felkapva táncba röpít,
pompás színkavalkád benne ébred!
Szaladnék
Szívemből, hát hozzád szólok,
Zokogva izzik a csókom,
Ahol nyoma sincs napsugár,
Látom kihűlni éj-zugát,
Amikor a sóhaj fölszáll,
Dalolva lélek is föl áll,
Néked a mosolyom küldöm,
Én lelki szépségben fürdöm,
Kedvesen szaladnék, s küzdöm!
Őszi remény
Csöndszín verseskötetem lassan elkészül
annak reményében írtam ezt a kis versemet!
Fogadjátok sok szeretettel!
Őszi remény
Álmatlanul siránkozom,
az éj sötétje rám nyomul,
kigúnyolva csillag torzul,
igazság kiül arcomon.
Tán' ki is gyúlnak a fények,
melegség költözött belém,
a csendes ősz ad még reményt,
tűrök, és álmodok szépet!