Erzsi-Zsu blogja

 A töretlen lélekből,

fogadom Úristentől,

az elcsituló lényed, 

hogy Őt elmémbe rejted.

A szív húrja zakatol,

mert szeretet átkarol,

lásd, hát adventi titok,

mikor a csendre nyitok! 

Fehér dér lepte el a tájat,

betölti lelkemet amit láttat,

szürke ég komoran lép reám,

a szívemet melengeti netán.

Utazási vágy nagy élményt ad, 

Hiába egy hideg őszi évad, 

nap kisüt mire célba érek, 

a találkozás lelkembe égjen!

Hajnali harmatból nagyot hörpint,

őszi avarban bódultan lépdel,

mérges szél felkapva táncba röpít,

pompás színkavalkád benne ébred! 

Szívemből, hát hozzád szólok,

Zokogva izzik a csókom, 

Ahol nyoma sincs napsugár,

Látom kihűlni éj-zugát, 

Amikor a sóhaj fölszáll,

Dalolva lélek is föl áll,

Néked a mosolyom küldöm, 

Én lelki szépségben fürdöm, 

Kedvesen szaladnék, s küzdöm!

Csöndszín verseskötetem lassan elkészül

annak reményében írtam ezt a kis versemet!

Fogadjátok sok szeretettel!

Őszi remény

Álmatlanul siránkozom, 

az éj sötétje rám nyomul,

kigúnyolva csillag torzul,

igazság kiül arcomon.

Tán' ki is gyúlnak a fények,

melegség költözött belém,

a csendes ősz ad még reményt, 

tűrök, és álmodok szépet!