Erzsi-Zsu blogja

Doli-Erzsi•  2019. július 9. 20:21

Mit érdemel az aki...

Elloptad a barátságom!
Ha kértél, adtam neked, százszor!
Rád kérdeztem;- nem neked adtam kölcsön?
- Szemembe hazudtál!
- Á,á, minek az nekem - mondtad.
Nem neked kérted a lányodnak!
Egy hétre kérted, - de már egy éve!
_
Közben meg is feledkeztünk róla...
Ám, amikor nekem szükségem lett volna rá,
csak a hűlt helyére leltem!
- Elkezdtünk gondolkodni hol is lehet...
A Páromnak előbb eszébe jutott válasz!
Sajnos, nekem csak a minap ugrott be,
hogy milyen igaza volt a Páromnak!
... Csak kihasználtál, a jóságom, a szeretetem,
mind-mind oda lett!
...Eldobtad a barátságom!
.
Tisztelettel egy csalódott barátnő!

Doli-Erzsi•  2019. július 5. 20:35

Vajon miért e mosoly?

Egy szürke reggelen,
életem kedvetlen,
vidít a képzelet,
jött a volt kedvesem.

Íriszében ott a
múlt, parazsát hordta,
lelkét csitította,
s felém kiáltotta:

- Várj meg te szerelem,
mosolyod kegyetlen,
elkapja a szemem,
lerázom kecsesen.

Bársonyos hangodat,
lám belém vackoltad,
mosoly csalt álmokat,
áldom az álmomat.


Egy mosolygós képre írt versem!


Doli-Erzsi•  2019. május 28. 14:02

Tizenhárom éves hű társamnak búcsúzóul

A házamba beköltözött
a mozdulatlan néma csend,
lelked a Mennybe költözött,
csaholsz a holdnak odafent.
 
S már a csillagok közt őrzöl,
hiányod fájón viselem,
hangtalan búcsúd e Földtől,
sokszor hallom, hogy lélegzel...
 
Itt vagyok öreg testemben,
Csillagok őrzik fájdalmad,
magamra hagytál csendesen,
hisz a szereteted adtad.

Doli-Erzsi•  2019. május 17. 13:28

Ezerszínű tavasz /átdolgozás/

Csókos rügyező Földanyát,
napsugara ölelgeti,
tavaszi szín ámulatát,
Föld-bölcsőben őrizgeti.
 
Kibújik a kis ibolya,
barka, nárcisz, és hóvirág,
kicsalta a Nap mosolya,
mint bűbájos romantikát.
 
Friss zöld-ruhát von a tájra,
szunnyadó tél úgy irigyel,
csupa illat minden bája,
zöld fűben sóhaja kikel.
 
Ezerszínű vidék csábít,
beleborzong lehelete,
gyöngyöző gyep-paplant szárít,
lihegő szélnek hidege.
 
Mézzel dédelgesd lelkemet,
ébredő illatos bókkal,
vágynak pompáját viseled,
szállni színes pillangókkal.
 
A Nap melege ad vágyat,
szép képe álomba ringat,
s a Tavasznak könnye árad,
bizsergő új élet pirkad.
 
Előbújt Nap felszárítja,
s kivirulnak pipacsmezők,
csodaszéppé alakítja,
a természetet színezők.

Doli-Erzsi•  2019. április 27. 20:34

Bezárt az elmém...

Bezárt az elmém...
Nem tudom hova, de futnom kell,
futnom, el innen, el!
Nincs min gondolkodnom,
hisz a fejemben a gondolat zavaros!
Ránézek a páromra,
mintha idegen lenne,
- rákiáltok, - hagyj békén,
nekem innen mennem kell!
Tombol bennem a képzelgés,
valaki súgja el innen, el!
Futok, futok, amíg a lábam bírja!
- Aztán kitisztul a fejem,
nincs hova futnom!
Leülök a lépcsőre,
remegek, fázom, éhes vagyok!
- Nem tudom hol vagyok!
Ha nem szégyellném magam,
s, ha mernék még zokognák is,
mert a fejembe zavar támadt,
pír öntötte el az arcom,
a szégyen pírja!


Egy barátomnak ajálva!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom