Erzsi-Zsu blogja

Doli-Erzsi•  2019. február 20. 18:26

A nap tüzes csóvája

Ma reggel a nap tüzes csóvája,
a szobám ablakán kis időre beköltözött,
látva magányom, s a melegével átölelt.
Őrlődöm a múlt és a jelen között.
 
Fájó sebeimet szemlesütve kötözöm,
vágyódó örök szeretet vigyázza
s a nap ereje oly gyengéden gyógyítja,
ám ezt az érzőlélek komponálja.
 
Szívemben hideg csöpögő jégcsapok lógnak,
habókos lelkem, kávém melege csillapítja.
Várva türelmetlenül tavasznak érzését,
ringatnak színes-virágok pompája.

Doli-Erzsi•  2019. február 10. 20:00

64 lettem

/holnap/

Az Uram, ezt tőlem számon kérte,
64 éve, amikor én megszülettem,
létemben örömöt szűken mérte,
A hitemet majdnem elvesztettem.
 
Kijártam az élet iskoláját,
vénülve, újra gyerekké érve,
időutazás adja a báját,
őszen nyugdíjasként hazatérve.
 
Vánszorgó derült lelkem lázadó,
s öreg idő nagy türelemre int,
reményteli szeretet áradó,
öregedő szívem is rálegyint!

Doli-Erzsi•  2019. február 7. 17:45

Meditáció

A szorongó lelkem
felhoztam a hegytetőre,
meditálva gyógyulni.
Kiönteném Néked,
Mennyei Atyám,
létem nagy bánatát.
Itt a védőbástya
oltalma alatt,
gyermeteg szívem
nyitom meg előtted.
Az öregedő lelkem
amit nyújtok feléd.
Tudom szenvedésem
nem ér fel a Tiéddel.
Uram! Hoztam fel vizet,
szenteld meg kérlek,
hogy bűneimtől,
tisztára tudd mosni,
bánatos létemet.
Ne hagyd vergődni hitemet!

Gyöngyi Kovácsné Igaz festményére

Doli-Erzsi•  2019. február 1. 18:53

Képzelet

Mólon ülve türelemmel vársz reám,
Ringatják a tó vízét a lábaid,
Hiányod fájó, szertefoszlik, netán?
Dalolják szerelmet a múlt vágyaid,
 Égi vonóját a napsugár húzza,
Mellőled a köd felszáll, mint egy mámor,
Érző létünket, részegségbe zúzza.
Nap fénye a tón, mint egy navigátor,
 Gondolatban a szerelmes vágy tüzel,
"A mólon ülünk, simogat a szellő"
Csókod simítja ábrándra, s ráügyel,
Képzelet csapongó, ringat a felhő.
Két karodban ott ül egy kicsi tündér.
Minden fájó múltba elsötétültél.
 
Idézett sor: Hirth Éva "Te vagy a másik felem"  című verséből való

Doli-Erzsi•  2019. január 25. 15:13

Az erdő

Barna kitaposott ösvényen haladok,
táncol a fény az úton,
s vele minden szépsége.
A zöld lombja hűs szellőt ringat,
és ölel a kedves bódító illata.
 
Csiripelő madársereg kísér az utamon,
bokorról - bokorra szállva,
nagy zajt csapva.
Sétám közbe, jó mélyeket szívok,
a ligetnek friss illatából.
 
Ám alig lépek párat és hallom,
hogy nem messze lehet a víz csobogása.
Zene a füleimnek,
ahogy partot érnek a hullámai,
a kövekhez csapódva.

Tiltott szavak: nap, levél, erdő, virág, fa

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom