Erzsi-Zsu blogja

Dobosi Györgyné / Erzsi-Zsu

Eggyé olvad már a világ terhe,
hitünk a Magyarságunk ékszere,
lásd, mikor életünk tán lenyugszik,
hisz aggódó könnyünk folyt csordultig.
 
Elfojtja meg nem értet lelkünket,
mondd Isten; - miért büntetsz bennünket!
Légüres térbe lebegnek szavak,
ember ki jössz,- kérsz-kapsz, nincs itt harag!
 
Olyan mint egy feneketlen ajtó,
befogad s elnyel, mint lyukas hajó,
arcomba vágod ám a bántásod,
hittel, ez lesz tán az új világod!
 
Megsebzett ember, hol van a remény,
kérdem; - porciót oszt a vélemény?
S jöjjetek, búsuljatok fellegek,
ám aztán veletek csendesedek!

Hiába álmodsz fénylő kék eget,
ha nincs abban semmilyen érzelem,
gondolat marakodik koloncon,
ő hitetlen pompában harcoljon!
 
Bekebelezve húsába vájta,
mért e indulat, idegen szája,
tönkre tett élet, s ki tud menekül,
és lelkeket megtapos mindenütt!
 
Nincs különbség, ember és embertől,
Isten, kilesi a rejtekéről,
Menekül ölén a karon ülő,
csókkal csitítja a megrémülőt!
 
Egyre csak lépdel, mert már oly éhes,
szív hajtja csak az új életképhez!
Tán nem vár mint a kies pusztaság,
gyötört szívek meglelik új hazát?

Lásd hát..."Üdvöz légy, Mária!"
A Magyarok Nagy Asszonya,
íme a Jézus te fiad,
néki sem lesz már otthona!
 
Lásd hát..."Kegyelemmel teljes,"
elhagyják már a szép hazát,
igen, itt élni gyötrelmes,
halld hát meg, Nép akaratát!
 
Lásd hát..."az Úr van teveled,"
áld meg, hisz nincs maradása,
segítsd kérlek, szent lelkeddel,
áldott a harang zúgása.
 
"áldott vagy te az asszonyok
között," érezd a fájdalmat,
letérdelve imádkozom,
adjon nekünk nyugodalmat!
 
"és áldott a te méhednek
gyümölcse, Jézus." Lásd áldunk.
Amit velünk nagyok tesznek,
nem volt elég amit láttunk?!
 
Ó, "Asszonyunk Szűz Mária",
kérve - kérlek meddig várjunk,
Urunk hallgat szavaidra,
menekül hát, honfitársunk!
 
Lásd hát..."Istennek szent anyja,"
sokunk lelkét korbácsolják,
temet a Népnek moraja!
Érzed, hogy nem veszett ország!
 
Hát, "imádkozzál érettünk,"
kérd a Jézust, hogy segítsen,
ím, mond ám, mi lesz így velünk,
hitemet el nem veszítem!
 
"bünösökért, most és" mindig,
mert dicsőséges Asszonyunk,
áldott szavaidat hiszik,
lásd békére áhítozunk!
 
Adj megélhetéshez jogot,
országunkat ám újjátesz ,
Uram ments meg a kolonctól,
"halálunk óráján. Ámen."

Tanulj, hogy hazádat megtudd védeni,
mert Te tudod csak hazádat szeretni!
A gazdagnak mindenben bővelkedni,
a szegénynek mindig csak epekedni?

De így élni, pénzzel mindent megvenni!
Csórónak szelet kenyeret sem adni,
hagyni, sok-sok szenvedést elviselni?
Hiába nekünk itthon kell meghalni!

Hazám, lehet itt élni; nem csak félni!
Elmegyünk 'ki merre lát,- pénzt keresni!
Jó Hazám mond meddig lehet így élni!

No kérdem én;- mit lehet itt tenni?
Te szétszéledt Nemzet tudsz értünk élni?
Csak is pénzzel lehet boldognak lenni?