Angyalka73 blogja

Egy vízbe dobott labda úszik a felszínen,játék, mely után most gyermek sír.

Szülője vigasztalja, s keze fia arcán megpihen,

gyönyörű fájdalom, amit az anyai szív elbír.

Kedves Versíró Barátok !
Ezennel megfogadom, 

hogy erotikus kategóriába többet verset nem írok.

Ezeket a verseket nem szeretik olvasni,

Elkerüli a barátok figyelmét.

Vannak itt szép és kevésbé szép (izléstelen) erotikus versek.

Én igyekszem szépet írni, de úgy tűnik, nem válaszol senki!

Lehangoló ez számomra. Így el fognak tűnni az értékes hozzászólások , a kedves emberek figyelme és kedve.

Tehát : soha többet nem írok erotikus verset !!

Baráti üdvözlettel Mindenkinek, Melinda

Amikor azon az esős reggelen téged megpillantottalak,A redőny mögül a kisszobába beszökött a nap.

Ősz után a tél is elillant a szemünkből,

Tavasz lett hirtelen , szerelmes, a közeledő nyár ízétől.

Ez az érzés, az örök tekergő,

- és szívemhez lassan mégis utat lelő -,

Hajt most újra, egyre jobban feléd,

Begyógyítva lelkem minden feltépett sebét,

Boszorkányok és tündérek harca itt,

Kezed érintése végül csillapítja bús szenvedéseim.

S a vágy, hogy szerethesselek,

Hogy érteni - akarni veled az egész életet.

Tegnap egy férfi karjaiban kötöttem ki,Ölében szemem könnyel csordult teli.

Mintha fáznék, úgy fonódtam vállára,

Akár egy kis nyúl, ki elbújik meleg odujába.

Édes volt gyöngéd szorítása,

De féltem, hogy hangos lesz szívem dobbanása!

Hogy elárul majd mindent és mindent,

Hogy lélegzetem gyorsul testem ereiben ...

... de nagyon kellett. Istenem, de kellett!

Ahogy a virágok magukban őrzik a napsugár-meleget.

S mikor a fák dúdolják a szellő lágy szavát,

Bennünk az idő titokban elrejtette a boldogság tavaszát.

Úgy alszol mellettem,Mint egy aprócska medve.

Szívesen felébresztenélek,

Mert testemnek bujaságra lenne kedve.

Jaj, csak egy csókot,

Egy parázna ölelést!

Vigyünk az éjszakába egy kis bókot,

Pókkarjaimmal fonnám körénk a kötődést.

Mit látsz? Szólj csak suttogva.

Szép dekoltázs, darázsderék s egy lecsúszott szoknya.

S maga, uram, ha lélekben is itt volna,

Szívem az önéért szívesen lángolna.

Kérem, zárjon ölébe a világ elől,

Hogy ne legyek örök menekülő.

Hiszen öniránt szerelem dobban itt legbelül,

A rózsa is kinyílik, ha kelyhére méhecske repül.