Angyalka73 blogja
Férfi a Nőhöz
Drága Asszonyom!Adja nekem csókját, szomjazom!
És ha ölébe is hajthatnám a fejem,jaj, bőre illata elállíthatja a lélegzetem.Tudja, olyan a két keble,mint esti rózsának a kelyhe:érintése bársonyos és puha.Csábítóan fedi el az éji ruha.
Gyűrött párnámonnem jön szememre álom.Csodás testét megrajzolom a vásznon,ahogy magam elé képzelem a díványon.
És ha reggel két karomban ébred,ne temesse az ismeretlenbe a sok szép emléket.Tiszta fehér viseletet öltsön magára,mert ma e gyűrű szerelemből fonódik az ujjára.
Szívben-lélekben veled, reggel is
Amikor reggel felkelt a nap,Te még mindig a szívemhez tartoztál.
De mondd, mit értettél tegnap azalatt,Hogy többre, mint a barátságom, nem gondoltál?Ne hazudj önmagadnak sem, hogy nincs szerelem,Hiszen temérdek "lélek-kincsét" adtad.És az éjjel éreztem tengernyi terhedet,Hogy karjaim ölelésében őszinte könnyek között nyugtattad.
Az álomtündér
Egy forró nyári éjjelen történt egy álmom,Hogy milyen szép is volt a tavalyi karácsony.
Bizony meghatódtam egészen a szívemig,
Odakint hullt a hó, bent ünnepeltek a szeretet színei.
Ezen a napon én is vártam a csodát.
És képzeld, ámuló szemekkel meglestem egy angyalkát.
Apró tündérlény,
Ki valahol besurrant, s megállt a szoba közepén.
Körbenézett, arcán örömkönny reszketett,
Mikor fényes szárnyaival a fenyőfa felé emelkedett.
Kíváncsian motozott az ágak között,
Majd magasan a csúcsdísz mellett őrködött.
Egy kedves tündér ő, mint már mondtam,
Egyszercsak rám nézett félénken, és én is mosolyogtam.
Közelebb röppent, az arcomhoz egészen közel,
Keze érintése felmelegített. És nem engedett el.
Még sosem kélt szebben a nyári nap,
Mint mikor felébredve magam előtt megláttalak.
Az apró tündérlény te voltál,
A forró napokban nekem téli-hűsítő élményt hoztál.
És hogy szeretsz, ezt én régóta tudom már,
Álmomba beleszőttél egy titkos kívánságot,
S így lett az életem veled karácsonnyá.
Ma csemetefát ültettem
Ma csemetefát ültettem,Hogy a világ holnap jobb legyen.
A természetben ez a kis fácskaLegyen a szeretet és béke bálványa.Mögöttem a múlt kopár fái,Levelet nem hajtanak sötét ágai.Bebizonyítom, hogy jó a terv,Mellyel megtelik sok kert,
Ha gondosan ápolom,Akkor gyümölcse ehető.Napfényért imádkozom,S azért, hogy jöjjön az eső.
Ám nem kulcsolom össze a kezem,Csupán arra gondolok,Hogy mennyi mindent adhat egy ember,Amitől mások lesznek boldogok.
Egy vőfély margójára
Közhírré tétetik:E faluban esküvő készülődik.
Gyűljünk hát össze e nagy eseményre,Mindenki legyen az édes pár vendége.Szépül már odabent a menyasszony,A vőlegény is csinosodik, én mondom!Bajuszát pödri, a haját igazítja,Nyalka a fiú, "párját ritkítja".
Vígadjunk nótaszóra,Eladó az ifjú ara, éjfélt üt az óra.Menyecskeruhában arca is piroslik,Táncoljunk hát egészen hajnalig.