Angyalka73 blogja

Személyes
Angyalka73•  2019. október 7. 20:17

Egy boldog gyermek

Ülök a mohás vízparton,S a madárszárnysuhogásnyi idő felrebbent mellettem.

Megérinteni akarom,

Hogy gyerekkorom csodás pillanataira mindig emlékezzem.


Volt benne virágzó május és gyümölcsöt hozó augusztus,

És szépen fölém hajoltak a ligetben a hársfák.

A telihold idején megvolt az a kedves gesztus,

Ami megpendítette szívem csillagfényszínű hárfáját.


Bölcsőm ringott a vadgesztenyefa árnyékában,

Kezembe ötágú zöld levele hajlott.

Napnak tavon csillámló játékában,

Mosolygós arcom tükörképe aranylott.


Halk zenére is emlékszem,

És hogy merről fújta a szél, ma már tudom.

Ez lehetett az a kívánt szerelem,

Amelyért csendes magányomban illik fel-felzokognom.

Angyalka73•  2019. október 3. 18:52

Möcike

Melinda egyik becéző alakja az utónévkönyv szerint.Örömét leli vajon benne az a nő, akit ez érint?

Örömét leli vajon benne az a nő, akit ez érint?

Copfos kislányként még boldog is voltam talán érte,

Illedelmes fiúk is tetszettek nekem, akik egykor így táncra felkértek.

Kérdem én, "ifjú matrónaként" :

Elfogadható lenne-e ma részemre eme furcsa becenév?!


(Akrosztichon vers minden kedves Melinda nevű nőnek)


Angyalka73•  2019. április 3. 11:52

Legyél az enyém és ne másé

Tegnap egy férfi karjaiban kötöttem ki,Ölében szemem könnyel csordult teli.

Mintha fáznék, úgy fonódtam vállára,

Akár egy kis nyúl, ki elbújik meleg odujába.


Édes volt gyöngéd szorítása,

De féltem, hogy hangos lesz szívem dobbanása!

Hogy elárul majd mindent és mindent,

Hogy lélegzetem gyorsul testem ereiben ...


... de nagyon kellett. Istenem, de kellett!

Ahogy a virágok magukban őrzik a napsugár-meleget.

S mikor a fák dúdolják a szellő lágy szavát,

Bennünk az idő titokban elrejtette a boldogság tavaszát.

Angyalka73•  2018. augusztus 23. 19:43

Születésnapomra

Születésnapomat nemrég töltöttemS szívemből ezt a verset költöttem:


45 szál gyertya, 45 év
Mely gyakran kisiklott, és néha révbe ért.
Sokszor fekete madár repült fölöttem
S lakatlan volt a sziget, ahol partravetődtem.


Magányos emberként jártam keltem,
S haszontalan cél lebegett előttem.
Egy gyümölcsfa voltam én,
Ki gyümölcsöt nem érlelt,
S kit a havas táj közepén a gyengeség fogott el.


De én nem vagyok az a diófa
Kinek örülnek, mikor a magját ősszel hullajtja.
És bár az elmúlás idején gyűjtik azt kosárba,
Talán örömkönny is pereg érte a téli esték asztalára.


Nem, nem a hideg évszakban születtem,
Bár a névnapomat ekkor ünneplem.
A nyár adott életet nekem,
S július havához van kötődésem.


De a nyár legtöbbször úgy múlott el,
Hogy keserű lett az édes tej.
S a nyármeleg szellő sem ölelt át
Hogy lekerüljön rólam a vastag nagykabát.


Ám nem tudok szilárdan sem állni mint egy fenyő
A magas hegyek rendíthetetlen királya ő.
Kinek gyümölcse apróvadat nevelő
Törzse otthont adó, csendes pihenő.


De a gondok ellenére még mindig szeretem a cinege dalát
Ki nesztelen ideröppen a kertek alá.
Egymagában érkezik. Ám hangjában nagy a vágy,
Hogy párját hívja , s így énekeljék el együtt a legszebb nótát.


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom