Angyalka73 blogja

Angyalka73• 2019. január 28. 17:16

Nagyapó és a fenyőfa

Egyszer egy nagyapó úgy gondoltaFácskát ültet,

Szép szavával ápolgatta,

Mely örömébe telt mindkettőnek.

-Te kis fenyő! - mondogatta,

- Nőjél nagyra arra a napra,

Mikor eljövök hozzád újra,

És nem válunk el többé soha.

Teltek-múltak az évek,

S fent északon olyasmit regélnek,

Hogy Nagyapónak hosszú, fehér szakálla már az arcát körbeölelte,

És jóságáról beszéltek mindenhol az emberek.

Eljött a karácsony és leesett az első hó,

Szánkójára ült Nagyapó.

Suhant mellette a táj és messziről látta,

Hogy a fenyő őt már nagyon várja.

Az örökzöld fa délcegen magasodott,

Hiába tépték zord idők s viharok.

Ezért létében hordoz egy üzenetet,

Hogy állhatatosság övezze szívetek.

Leült a szeretett fa tövébe,

S egy kört rajzolt kettejük köré a földre.

A szent jelkép fénye hirtelen az égbe szökött,

Egy híd, mely az emberek hitében lett örök.

Találkozásuk lelket ad az ünnepi daloknak,

Otthonába hozza szegénynek s gazdagoknak.

Angyalok viszik hírül az éneket minden családnak,

Hogy benne éljen tovább a szelleme a két legigazabb barátnak.

6 hozzászólás

Vers

Angyalka73• 2018. december 9. 01:04

Mesélj nekem, Kisunokám!Kiskerted kapuján
Lágy fuvola hangján
Melyik kismadár zengte dalát?

Mesélj nekem , Kisunokám!
Láttál-e kislányt a patak partján?
Volt-e selemszalag a hajfonatán,
S rózsa mögé bújtatta-e piros arcát?

Mesélj nekem, Nagyikám!
Elnémultak-e a fegyverek madárdal után?
Szállt-e karácsonyi ima,
Mikor az égbe ment a tél zord hava?

Mesélj nekem , Nagyikám!
Áldottad-e csókkal a Nagyapám?
Mert nem lehet kifejezni azt szavakban,
Hogy mi az igaz szerelem a nagy viharban.