Angyalka73 blogja

Márciusi szellő hozza az üzenetet:

a tavasz virágainak illata megédesedett!

A nárciszokhoz leguggolok, oh... ez az illat!

közben az ibolyák nyújtózkodnak :

reánk vajon ki pillant?

Kis ibolyáim alacsonyan nyílotok, 

lehajolok előttetek, így vidítsatok!

Tündérkéim vagytok, ezt ugye halljátok?

Lila jellemetek kéri, hogy ne bántsátok e virágot!

Nárciszok és ibolyavirágok,

ti, kertemnek lakói "illatozzátok",

hogy jó testvérek vagytok (édes illat mindkettő),

benneteket csodál minden. Ó, az a márciusi szellő...! 

Természet

Szépség

Egy fehér galambocska szállt a mandulafára, 

gyönyörködtem benne, szívemben hála. 

Pózolt nekem, táncolt, apró mulatság, 

szememet szédítette ott, a mandulafán. 

Aztán megállt és burukkolt egyet, 

megérkezett a párja is. Nyugalom veletek!

Egy csók, ez kötelező a galambok között, 

majd tojást költenek, a tél már elköltözött. 

Napunknak sugara egyre melegszik, 

de néhány kócos felhő kötekszik:

Esőt küldök a földre, jó lesz a vetemény, 

a gazda örömmel néz le rá, micsoda nyereség!

Boldog Húsvéti Ünnepeket kívántam nekik, 

mert láttam: egy idegen fiú felém közeledik.

Átadott a kezéből egy csokor ibolyát, 

én pedig viszonoztam kedves, csiklandós mosolyát!

Fényes szövet, amit reánk terítenek az éji csillagok,

alattuk aludni, bármilyen furcsa, oly nyugodtan tudok. 

És most itt fekszel mellettem, aranyarcú kedvesem, 

ne ébressz fel hamar, hiszen az előbb csókoltál hevesen!

A csillagok nagyon szépek, különösen a Göncölszekér

Pompás lehet "rajta utazni", ha a rúdja ide leér.

Ám ez mese, gyermekeknek való, 

és most ne menjünk sehová, legyen öled tiszta szívből engem karoló! 

Híd alatt nagy áradással hömpölyög a víz,

a hódot is elsodorta, hiába merész.

Kapaszkodott fűbe, fába, de ez nem volt "orvosság",

betakart mindent az erdőben az esős nyár. 

Fenyők tövében, a mohás kövön, gyíkocska ült. 

S hol a családja? Sikerük volt és elmenekült?

De hiszen ez a kicsi gyík még gyermek és sirdogál:

"Hová tűnt a nagypapám és a nagymamám?" 

Az ár őket sem kímélte, de a víz partközelbe ért, 

és a parti kavicsok közt a rémálom számukra végetért.

Kiöntötte az ürgét földi odújából, 

kicsinyei is úsztak, tolakodva, egymás után, nagyjából. 

Zajlott a víz, farönköket úsztatva hátán, 

egy mosómedve ült rajta, kapaszkodott, remélve jósorsát. 

Egy csónak kettő emberrel erre "evezett", 

sodorta őket is a folyó, és a mosómedvéhez érkezett. 

Gyorsan feléje nyúlt, elkaptad a kicsiny állatot, 

magához ölelte, és ő igencsak simult a mellkashoz. 

Ha majd a zúduló folyó elér a tengerhez, 

talán lecsillapodik kedélye és barátságosabb lesz. 

Odakint hideg van, fázik a cicám bajuszkája,

nos, havat olvasztani nem tudok, de szívem őt tejjel kínálja. 

Megmelegítem neki, így apró rózsaszín nyelvével ízlelgeti,

lafatyolás után a bajuszán fennakadt tejcseppet keresi. 

Aprócska macskám vagy te nekem, 

álmodban az egeret veled együtt kergetem. 

Hadonászol kedves kis mancsaiddal, ébredek s ezt látom, 

álmodban az egér elszaladt. Majd felébredsz te is, és én szívemből veled bánom. 

Gyorsan benézek a kamrába, 

ám minden a helyén van, mint korábban. 

Egér nincs és szaladgálás helye sincs, 

tehát jól végzed a dolgod, te vagy a legnagyobb kincs!

Cirmos, Cirmos! Hadd simogassalak meg,

talán a fészerben van egér, kérlek, keresd meg!

Ha megtalálod, neked ő a szeretett-falat, 

ha ott megeszed, a meleg szobában nyugodtabban alhatsz.