Angyalka73 blogja

Lombjavesztett diófa tövében

manócska ül, varrogat serényen.

Fázik kicsi keze, lába,

mégis gyorsan készül a munkája.

Egy kis gyermek messziről nézi,

félénken, de meg is kérdi:

"Ugyan, mit dolgozol kis manó

ilyen hideg időben, mikor hull a hó?"

A manó szívesen szóba elegyedett:

"Aranydiót varrok és zöld falevelet,

mert ennek a gyümölcsfának hála,

ízletes dióssütemények kerülnek minden ház asztalára.

Ha eljön majd a karácsony,

ezek az ajándékok jelentsék az ünnepet az ágon.

Hiszen sok kis gyereknek úgy van tanulnivaló,

hogy a diófa körül örömmel akad sok tennivaló.

Mikor ősszel bőven hull a diója,

szorgalmasan szedd a kosaradba.

Válogatni is kell, de ne aggódj,

a rossz dióbelet szeretik a cinkék és a rigók.

Amikor zsákba gyűjtöttél minden jó diószemet,

boldogan gereblyézd össze a lehullott falevelet.

Kezed alatt hogy suhog a száraz avar!

De hamarosan tiszta lesz az egész udvar.

És csendes téli estéken

törj sok diót, és járj édesanya kedvében.

Mert mialatt ő a süteményt készíti,

legyél te az, aki a dióbeleket kóstolva eszegeti.

Én karácsony napján meglátogatlak téged,

és nagyszerű munkádért, bizony, megdícsérlek.

És én, a diófa manó, neked megígérem,

tied lesz a legfinomabb dióskalács az ünnep nevében."

/Orosz gyermekdal/

puha párnán alszik a tó.

Lengő hinta is elszunnyadt,

sűrű éj lesz jó takaró.

Kicsim álmodj már, csuda álom száll,

iderepül a szemedre,

csitt, kicsi, tente.

Csillaggyermeket elringat odafönn a Holdnagyapó.

Mindig villogott csillagfény,

ha az este csendben leszállt.

És ránk a fénytelen nap végén

csak a hűvös éjszaka várt.

Kicsim álmodj már, csuda álom szállt,

iderepül a szemedre,

csitt, kicsi, tente.

Álmunkat űzte a zord önkény,

és csak az éhség zengte dalát.

És jött egy vérpiros október,

ragyogott a fénye miránk.

Munkások hada: tűzhenger,

csuda jelt írt égre a láng.

Kicsim álmodj már, csuda álom száll,

iderepül a szemedre,

csitt, kicsi, tente.

Újkor éneke szárnyal fenn,

és belerengett mind a világ.

Minden esteli bölcsődal nekik szól,

ha eljön az ősz.

Már nem ébred a hajnallal,

akik álmunk őrzi: a hős.

Kicsim álmodj már, csuda álom száll,

iderepül a szemedre,

csitt, kicsi, tente.

Értünk életük áldozták,

nekünk hoztak boldog jövőt.

/Nem saját vers, ez egy orosz gyermekdal./

(békén=nyugodtan, szendén alszik)

Tavasz, tavasz, vajon merre jársz?

Virágzó köntösödbe bújsz-e már?

Lám, hófehér kabátban nyújtózik a márciusi természet,

így nem csalogathatja elő az alvó bogárnépet.

Magot sem biztat még hűvös tenyered bölcsője,

és fekete faág a rügyfakasztó életed pőre őrzője.

Mégis, a viharos szélben mélyen lüktető szívedet hallgatom,

tudom, álmodozó angyalként születsz újra e meleget hozó dallamon.

A márciusi hajnal még cseppnyi telet hozott,

ám egy kis cinke dallal nyilatkozott,

hogy a természet hóvirág illatú szőnyegén

mégis a tavasz lépked erőtlen, de könnyedén.

Piros csizma, kék csizma, Teljesen mindegy, tedd az ablakba.

Meseboltban mesesárkányMesepipában mesedohány.