Angyalka73 blogja

Történt egyszer a hatalmas erdőben,

hogy Máté, a kisegér, egy esős időben 

fogfájással ébredt kicsi ágyában, 

és csak feküdt, feküdt ott hidegrázásban. 

Egérmama nagyon aggódott kisfiáért, 

hát elszaladt Bagoly bácsihoz orvosságért. 

Odaért, s így szólt: "Ó, jaj, mit tegyek? Mit tegyek?"

Bagoly bácsi felelt: "Előbb hadd lássam a kis beteget!"

Lám, lám, egérfiúcska, 

de sokat nőttél több nap óta!

Ám, most, nyisd ki a szádat, 

adok egy bogyót, hogy lemenjen a lázad. 

No, lám, a lázad máris eltűnt, 

így, ezt a fogacskát ki kell húzni rögtön. 

Hopp, már kint is van a kis bűnös, 

de ez pedig nagyon különös. 

Ez bizony, egy tejfog. - mondta Bagoly doktor, 

s ez az utolsó, kicsi Máté, az utolsó. 

Ezután újabb fogad fog itt is nőni, 

de mosd rendesen mindegyiket, 

mert az újakat már nem lehet soha többé pótolni. 

Máté, az egérke, pár nap múlva meggyógyult, 

s őt az iskolában senki sem gúnyolt. 

Szerették őt a kis társai, nagyon-nagyon, 

hiszen mindenki keresztülesett már ezeken

a hiányzó fog-bonyodalmakon!

Lombjavesztett diófa tövében

manócska ül, varrogat serényen.

Fázik kicsi keze, lába,

mégis gyorsan készül a munkája.

Egy kis gyermek messziről nézi,

félénken, de meg is kérdi:

"Ugyan, mit dolgozol kis manó

ilyen hideg időben, mikor hull a hó?"

A manó szívesen szóba elegyedett:

"Aranydiót varrok és zöld falevelet,

mert ennek a gyümölcsfának hála,

ízletes dióssütemények kerülnek minden ház asztalára.

Ha eljön majd a karácsony,

ezek az ajándékok jelentsék az ünnepet az ágon.

Hiszen sok kis gyereknek úgy van tanulnivaló,

hogy a diófa körül örömmel akad sok tennivaló.

Mikor ősszel bőven hull a diója,

szorgalmasan szedd a kosaradba.

Válogatni is kell, de ne aggódj,

a rossz dióbelet szeretik a cinkék és a rigók.

Amikor zsákba gyűjtöttél minden jó diószemet,

boldogan gereblyézd össze a lehullott falevelet.

Kezed alatt hogy suhog a száraz avar!

De hamarosan tiszta lesz az egész udvar.

És csendes téli estéken

törj sok diót, és járj édesanya kedvében.

Mert mialatt ő a süteményt készíti,

legyél te az, aki a dióbeleket kóstolva eszegeti.

Én karácsony napján meglátogatlak téged,

és nagyszerű munkádért, bizony, megdícsérlek.

És én, a diófa manó, neked megígérem,

tied lesz a legfinomabb dióskalács az ünnep nevében."

/Orosz gyermekdal/

puha párnán alszik a tó.

Lengő hinta is elszunnyadt,

sűrű éj lesz jó takaró.

Kicsim álmodj már, csuda álom száll,

iderepül a szemedre,

csitt, kicsi, tente.

Csillaggyermeket elringat odafönn a Holdnagyapó.

Mindig villogott csillagfény,

ha az este csendben leszállt.

És ránk a fénytelen nap végén

csak a hűvös éjszaka várt.

Kicsim álmodj már, csuda álom szállt,

iderepül a szemedre,

csitt, kicsi, tente.

Álmunkat űzte a zord önkény,

és csak az éhség zengte dalát.

És jött egy vérpiros október,

ragyogott a fénye miránk.

Munkások hada: tűzhenger,

csuda jelt írt égre a láng.

Kicsim álmodj már, csuda álom száll,

iderepül a szemedre,

csitt, kicsi, tente.

Újkor éneke szárnyal fenn,

és belerengett mind a világ.

Minden esteli bölcsődal nekik szól,

ha eljön az ősz.

Már nem ébred a hajnallal,

akik álmunk őrzi: a hős.

Kicsim álmodj már, csuda álom száll,

iderepül a szemedre,

csitt, kicsi, tente.

Értünk életük áldozták,

nekünk hoztak boldog jövőt.

/Nem saját vers, ez egy orosz gyermekdal./

(békén=nyugodtan, szendén alszik)

Tavasz, tavasz, vajon merre jársz?

Virágzó köntösödbe bújsz-e már?

Lám, hófehér kabátban nyújtózik a márciusi természet,

így nem csalogathatja elő az alvó bogárnépet.

Magot sem biztat még hűvös tenyered bölcsője,

és fekete faág a rügyfakasztó életed pőre őrzője.

Mégis, a viharos szélben mélyen lüktető szívedet hallgatom,

tudom, álmodozó angyalként születsz újra e meleget hozó dallamon.

A márciusi hajnal még cseppnyi telet hozott,

ám egy kis cinke dallal nyilatkozott,

hogy a természet hóvirág illatú szőnyegén

mégis a tavasz lépked erőtlen, de könnyedén.

Piros csizma, kék csizma, Teljesen mindegy, tedd az ablakba.