Angyalka73 blogja
GyerekeknekA diófa manó karácsonya
Lombjavesztett diófa tövében
manócska ül, varrogat serényen.
Fázik kicsi keze, lába,
mégis gyorsan készül a munkája.
Egy kis gyermek messziről nézi,
félénken, de meg is kérdi:
"Ugyan, mit dolgozol kis manó
ilyen hideg időben, mikor hull a hó?"
A manó szívesen szóba elegyedett:
"Aranydiót varrok és zöld falevelet,
mert ennek a gyümölcsfának hála,
ízletes dióssütemények kerülnek minden ház asztalára.
Ha eljön majd a karácsony,
ezek az ajándékok jelentsék az ünnepet az ágon.
Hiszen sok kis gyereknek úgy van tanulnivaló,
hogy a diófa körül örömmel akad sok tennivaló.
Mikor ősszel bőven hull a diója,
szorgalmasan szedd a kosaradba.
Válogatni is kell, de ne aggódj,
a rossz dióbelet szeretik a cinkék és a rigók.
Amikor zsákba gyűjtöttél minden jó diószemet,
boldogan gereblyézd össze a lehullott falevelet.
Kezed alatt hogy suhog a száraz avar!
De hamarosan tiszta lesz az egész udvar.
És csendes téli estéken
törj sok diót, és járj édesanya kedvében.
Mert mialatt ő a süteményt készíti,
legyél te az, aki a dióbeleket kóstolva eszegeti.
Én karácsony napján meglátogatlak téged,
és nagyszerű munkádért, bizony, megdícsérlek.
És én, a diófa manó, neked megígérem,
tied lesz a legfinomabb dióskalács az ünnep nevében."
Bölcsődal egy őszi éjszakáról
/Orosz gyermekdal/
Békén szunnyad a mackóhad,
puha párnán alszik a tó.
Lengő hinta is elszunnyadt,
sűrű éj lesz jó takaró.
Kicsim álmodj már, csuda álom száll,
iderepül a szemedre,
csitt, kicsi, tente.
Csillaggyermeket elringat odafönn a Holdnagyapó.
Mindig villogott csillagfény,
ha az este csendben leszállt.
És ránk a fénytelen nap végén
csak a hűvös éjszaka várt.
Kicsim álmodj már, csuda álom szállt,
iderepül a szemedre,
csitt, kicsi, tente.
Álmunkat űzte a zord önkény,
és csak az éhség zengte dalát.
És jött egy vérpiros október,
ragyogott a fénye miránk.
Munkások hada: tűzhenger,
csuda jelt írt égre a láng.
Kicsim álmodj már, csuda álom száll,
iderepül a szemedre,
csitt, kicsi, tente.
Újkor éneke szárnyal fenn,
és belerengett mind a világ.
Minden esteli bölcsődal nekik szól,
ha eljön az ősz.
Már nem ébred a hajnallal,
akik álmunk őrzi: a hős.
Kicsim álmodj már, csuda álom száll,
iderepül a szemedre,
csitt, kicsi, tente.
Értünk életük áldozták,
nekünk hoztak boldog jövőt.
/Nem saját vers, ez egy orosz gyermekdal./
(békén=nyugodtan, szendén alszik)
A márciusi természet
Tavasz, tavasz, vajon merre jársz?
Virágzó köntösödbe bújsz-e már?
Lám, hófehér kabátban nyújtózik a márciusi természet,
így nem csalogathatja elő az alvó bogárnépet.
Magot sem biztat még hűvös tenyered bölcsője,
és fekete faág a rügyfakasztó életed pőre őrzője.
Mégis, a viharos szélben mélyen lüktető szívedet hallgatom,
tudom, álmodozó angyalként születsz újra e meleget hozó dallamon.
A márciusi hajnal még cseppnyi telet hozott,
ám egy kis cinke dallal nyilatkozott,
hogy a természet hóvirág illatú szőnyegén
mégis a tavasz lépked erőtlen, de könnyedén.
Mikulás
Piros csizma, kék csizma, Teljesen mindegy, tedd az ablakba.
Tiszta legyen, erre vigyázz,Kedves csomagot hoz neked a Mikulás.Almát, diót, szép könyvet,Boldog örömtől ejtek könnyet.Valakire emlékeztet ez a mosolygós szempár,Mintha valahol láttam volna már.
Felnézek a csillagos égre,Rénszarvas-szánja repíti az éjbe.De itthagyta szíve egy darabját,Szerető, dolgos két keze fehér oltalmát.
Abrakadabra-mese
Meseboltban mesesárkányMesepipában mesedohány.
Meseiró volt a nagyapámÉgben jár most meseparipán.Mesekonyhában nagyanyámMesés lekvárt főz reggel korán.Ha a mesefőzetből ennélMesebeli angyalka lehetnél.
Alma szilva meseáfonyaA fekete macska a mesebeli boszorkány rokona.Varázsgömbben szép mesevárosMesecipőd sose legyen sáros!
Mesés kincset rejt a piramisNem hazudok, a mesében ott boltam magam is.Meseszőnyeg repített körbe-körbeEgy titkos szempár belenézett a mesetükörbe.
Meselakat és meseládikaMesekulccsal nyílik az ajtaja.Ha feltárod a mesés fedelétMegkérheted a dzsinnt, hogy olvasson neked egy mesét.
Mesetollból mese kerekedikMesés álomba gyermek szenderedik.Csillagok közt meseszánonBejárhatod az egész mesevilágot.