A rózsa kelyhe és a méhecske

Úgy alszol mellettem,Mint egy aprócska medve.

Szívesen felébresztenélek,

Mert testemnek bujaságra lenne kedve.

Jaj, csak egy csókot,

Egy parázna ölelést!

Vigyünk az éjszakába egy kis bókot,

Pókkarjaimmal fonnám körénk a kötődést.

Mit látsz? Szólj csak suttogva.

Szép dekoltázs, darázsderék s egy lecsúszott szoknya.

S maga, uram, ha lélekben is itt volna,

Szívem az önéért szívesen lángolna.

Kérem, zárjon ölébe a világ elől,

Hogy ne legyek örök menekülő.

Hiszen öniránt szerelem dobban itt legbelül,

A rózsa is kinyílik, ha kelyhére méhecske repül.