Angyalka73 blogja
Nő és férfi szerelmes kapcsolatban
" - Hogy hogyan adjál csókot?Számolatlanul.
Gondtalanul.Felejthetetlenül."Télűző
Falevél zizzen,Süni rezzen.
Mókus az ágon,Tél végére vágyom.Dió, mogyoró,Lehullott az első hó.Vad- és szelíd gesztenye,Ötágú a levele.
Vörösbegy és fekete rigóNapraforgómagot enni jó.Madáretetőben eleség,Madárbegynek kedvesség.
Jégvirág az ablakon,Fagy díszítette egy hajnalon.Csipkebokor ágàn,Széncinke ül árván.
Fehér még a Dombtető,Kis hovirag bújj elő!Harangfejű angyalka,Elűzi a telet ma.
Öt kupac kopasz kukac
Öt kupac kopasz kukacBelemászott egy lyukba
Ott akart áttelelniCsak egy madár meg ne tudja.Izgelődtek-mozgolódtakDe aludni egy sem tudottMégis szűk a hely s egymás hegyén hátánÉbren várták a holnapot.
Másnap reggel az ot kupac kopasz kukacKimászott a felszinreOtt várt rájuk a verébÁzva-fázva dideregve.
Mivel tél voltS jómaga is fázottMegsajnálta a madárS szárnya alá vette a kopasz jószágot.
Mint tyúkanyó a csibéitDédelgette őket a tél végéigTavaszra az öt kupac kopasz kukacMeghizott, mint egy kismalac.
Versem lehet kissé szépDe megsem írom továbbMert tudnod kell Kedves olvasóHogy a veréb is egy ragadozó madár.
Születésnapomra
Születésnapomat nemrég töltöttemS szívemből ezt a verset költöttem:
45 szál gyertya, 45 év
Mely gyakran kisiklott, és néha révbe ért.
Sokszor fekete madár repült fölöttem
S lakatlan volt a sziget, ahol partravetődtem.
Magányos emberként jártam keltem,
S haszontalan cél lebegett előttem.
Egy gyümölcsfa voltam én,
Ki gyümölcsöt nem érlelt,
S kit a havas táj közepén a gyengeség fogott el.
De én nem vagyok az a diófa
Kinek örülnek, mikor a magját ősszel hullajtja.
És bár az elmúlás idején gyűjtik azt kosárba,
Talán örömkönny is pereg érte a téli esték asztalára.
Nem, nem a hideg évszakban születtem,
Bár a névnapomat ekkor ünneplem.
A nyár adott életet nekem,
S július havához van kötődésem.
De a nyár legtöbbször úgy múlott el,
Hogy keserű lett az édes tej.
S a nyármeleg szellő sem ölelt át
Hogy lekerüljön rólam a vastag nagykabát.
Ám nem tudok szilárdan sem állni mint egy fenyő
A magas hegyek rendíthetetlen királya ő.
Kinek gyümölcse apróvadat nevelő
Törzse otthont adó, csendes pihenő.
De a gondok ellenére még mindig szeretem a cinege dalát
Ki nesztelen ideröppen a kertek alá.
Egymagában érkezik. Ám hangjában nagy a vágy,
Hogy párját hívja , s így énekeljék el együtt a legszebb nótát.
Szerelmes vers
Volt bennem reményMikor végre ott megláttalak
S nem csalódtam énMikor itt karjaimba zártalak.Szabadságra ment a bánatMióta múltkor megsértettélS adtam csókot egy fánakMert a szerelem csónakba beleültettél.
És nem borult be az égHiszen kezem kezedhez értSzineseket álmodtamÉs azt, hogy kedvedben jártam én.
Ez tetszett nekünkS vetkőzött a vágyS mint a csillagok felettünkRagyogott a szemünk azon az éjszakán.
Azon az éjszakánA világító torony őrként álltÉs sápadt fényét a HoldNekünk ontotta alá.
Süppedőn, bokáig értem a homokbanTe legyél a férfim nagy titokbanDe kiáltsuk csak ki reggel a nagy világbaHogy szeretlek és te szeretsz, mi tudjuk, hogy nem hiába.