Angyalka73 blogja
HumorMikulás-monológ
Durmoló kéményben
szédületes élményben
lesz részem.
Pókvadászat
Ti, szemtelen kaszáspókok!
Az én lakásomban kóboroltok.
Randevúztok egymással a szobasarkokban,
ahelyett, hogy napsütkéreznétek kint a parkokban.
De várjatok csak, jövök, seprűvel a kezemben,
kissé utamban vagytok már a szememben.
Lecsapok, bár a falon nyomotok fog látszani,
mégsem fogjátok egész éjjel a nagymenőt játszani.
Ti , pókok, ti nagy hálót fontok,
de megbocsájthatatlan, hogy egy legyet sem fogtok.
Egy okot mondjatok, amiért meghagyjam az életetek,
amikor már a dongó sem lesz az ízletes ételetek.
Így ni!
Most már ki lehet nélkületek bírni.
De sajnos, a legyek sorra berepülnek a szúnyogháló mögül,
és nem tudok rájönni, hogy a lyukat melyik pók nem fonta körül.
(Utóirat: mégis a pókokban reménykedem, hogy megfogják a legyeket.)
Éjfélkor dalol a múzsa
Általában este írom a verseim javát,
És ezért égve hagyom a kis éjjeli lámpát.
Mellettem a férjem ilyenkor aludna már,
De szeret engem, nem rendez melodrámát.
Majdnem éjfél is van már, mégsem jön az ihlet,
A férjem néha horkol, zavarja a rímet.
Forgolódik jobbra-balra,
Nem tud aludni a "tollhangzavarra".
Kicsit oldalba bököm, ugyan mondjon már pár sort,
Hátha az ő múzsája szebben dalol.
S mivel férjem úgysem alszik még, hát fentmaradt,
És lám, ontja magából a szebbnél szebb szavakat.
Ő, aki sohasem írt még verseket!
Néhány gondolatból kanyarint egyet-egyet.
Most születnek a pompás ötletek!
Minek hát aludnia? Rá még büszke is lehetek!
Később férjem becsukja álomittas szemét.
Mellettem fekszik, ám egy pillanatra, kérlelően, mégis rám néz.
Ez a lámpa még mindig zavarja a nyugalmat,
De rendes, úgy dönt, inkább hallgat.
A csintalan lurkó és a Mikulás
Kedves Mikulás! Na, mi a szórás?
Vigyázz, mert tűzmeleg a kandalló!Nehogy odaégjen a pantalló!Kedves Mikulás!Hogy megy a meló?Csak óvatosan a tetőn,Mert zsebedből kilóg a teló!
Kedves Mikulás!Szánom-bánom rossz tetteimet,Hogy éjjel-nappalSzemem előtt az internet.
Kedves, jó Mikulás!Ha jössz, előbb csörögj rám,Hogy azonnal kitisztítsam a csizmám.A húgom már kipucolta az övét,Én nehezen viselem ezt a Mikulás-zöngét.
Ja, és még egy dolog:Jól áll az alakod.Az apám is ilyen pocakos,És a munkahelyén éppen szünnapos.Engedd át neki ezt a napot,Hadd adja át anyunak ő a Mikulás-csomagot!
Egy kis egér látogatása
Egy kisegér van a konyhámban,Kíváncsisága tartja mozgásban.
Megrágcsálja a kenyeret,Ebből az ember többé már nem ehet.Éjfélt mutat az óra,Ő a kotorászást meg nem unja.A mogyorós zacskót is felfedezte magának,Egy szemet sem hagyott, rettentően nagy az étvágya.
Te , kisegér! Nem lesz ez így jó,Hogy egész éjjel dübörög a házikóm!És ha valahova beszorul a lába,Felriadok a segélyt hívó hangos cincogásra.
Kérdezem: most ő lenne az úr a házban?Pedig két dudás nem fér meg egy csárdában!Meg kellene tanulnia, hogy én vagyok a tulajdonos,Hiszen nem először jár már nálam a kis időmilliomos.
Zseblámpával a kezembenSzámos csínytevését észrevettem:Beleharapott a nyers krumpliba,Ám az ízétől lekonyult a bajusza.
Majd odábbszaladt s a lisztes zsákon büszkén megállt,Fehér lett a bundája, így mutogatta magát.Hajnali három óra, úgy gondoltam , ebből elég.Kivül tágasabb! - kiáltottam felé.
Erre a lármára felugrott a két kutyám,És rohant mindkettő, de nem ám az egér után.Köztük őrült hangulat támadt,Hiszen egymást kergették a vidámság tetőfokára.
Egyik sem hallgatott rám,És a hancúrozásuk miatt csatatérré vált a konyhám.A kisegér ügyesen elmenekült az egérlyukba,Így karácsony napján egyedül csak én bosszankodtam mindhármójukra.