A vágy, hogy szerethesselek

Amikor azon az esős reggelen téged megpillantottalak,A redőny mögül a kisszobába beszökött a nap.

Ősz után a tél is elillant a szemünkből,

Tavasz lett hirtelen , szerelmes, a közeledő nyár ízétől.

Ez az érzés, az örök tekergő,

- és szívemhez lassan mégis utat lelő -,

Hajt most újra, egyre jobban feléd,

Begyógyítva lelkem minden feltépett sebét,

Boszorkányok és tündérek harca itt,

Kezed érintése végül csillapítja bús szenvedéseim.

S a vágy, hogy szerethesselek,

Hogy érteni - akarni veled az egész életet.