Angyalka73 blogja

Angyalka73•  2020. szeptember 15. 06:17

Bölcsődal egy őszi éjszakáról

/Orosz gyermekdal/


Békén szunnyad a mackóhad,

puha párnán alszik a tó.

Lengő hinta is elszunnyadt,

sűrű éj lesz jó takaró.

Kicsim álmodj már, csuda álom száll,

iderepül a szemedre,

csitt, kicsi, tente.

Csillaggyermeket elringat odafönn a Holdnagyapó.


Mindig villogott csillagfény,

ha az este csendben leszállt.

És ránk a fénytelen nap végén

csak a hűvös éjszaka várt.

Kicsim álmodj már, csuda álom szállt,

iderepül a szemedre,

csitt, kicsi, tente.

Álmunkat űzte a zord önkény,

és csak az éhség zengte dalát.


És jött egy vérpiros október,

ragyogott a fénye miránk.

Munkások hada: tűzhenger,

csuda jelt írt égre a láng.

Kicsim álmodj már, csuda álom száll,

iderepül a szemedre,

csitt, kicsi, tente.

Újkor éneke szárnyal fenn,

és belerengett mind a világ.


Minden esteli bölcsődal nekik szól,

ha eljön az ősz.

Már nem ébred a hajnallal,

akik álmunk őrzi: a hős.

Kicsim álmodj már, csuda álom száll,

iderepül a szemedre,

csitt, kicsi, tente.

Értünk életük áldozták,

nekünk hoztak boldog jövőt.


/Nem saját vers, ez egy orosz gyermekdal./


(békén=nyugodtan, szendén alszik)




Angyalka73•  2020. szeptember 14. 20:07

A ház rózsával lenne itt teli

Francis Jammes (1868-1938) verse 

/Radnóti Miklós fordítása/


A ház rózsával lenne itt teli s dongó darázzsal,

Vecsernye szólna délután lassúdad kondulással;

a szőlőfürtök áttetsző kövek ilyenkor s lassan

szundítanának benn az árnyékos lugasban.

Ó, hogy szerethetnélek itt. Tiéd e szív, merész

huszonnégy évem, gőgöm és egész

fehér rózsáktól illatos költészetem tiéd;

és mégsem ismerlek, hiába minden hát, nem élsz.

Mert azt tudom, ha élnél, vélem élnél,

velem lennél te itt, velem rejteznél ott a réten,

nevetve csókolnál, fölöttünk szőke méhek,

mellettünk hűs patak s a lombok összeérnek.

A napfény hullna csak, hallgatnánk, hogy sziszegne,

mogyorócserje vetne apró árnyékot füledre,

s már nem nevetnénk, mert kimondhatatlan volna

szerelmünk és a szánk némán egymásra forrna;

s érezném ajkaid pirosán, mily varázslat!

A rózsát, szőlők jó ízét s mérgét a vad darázsnak.


(Kedvenc külföldi verseim egyike)

(Nem saját vers)




Angyalka73•  2020. szeptember 14. 19:21

Jobb volna tán

Jobb volna tán, ha szétszakítanám

emlékedet, mely sima, selymes, új még,

mint finom hímzés. S még ma elbúcsúznék,

hogy soha többé ... Ó, jobb volna tán.


Jobb volna tán, ha meg se sejtenéd,

hogy kín nekem, ha látlak s ha nem látlak.

S mikor elmúltak évek és vágyak,

jó ismerősként bukkannék eléd.


Asszony lennél már, derék férfi nője.

Fiad mutatnád: valóságos apja.

És korán térnél éji pihenőre.


Mi még boroznánk. Ő dicsérne téged.

S én mosolyogva gondolnék a napra,

amelyen ... most ... meghaltam volna érted.


Nem saját, hanem számomra ismeretlen szerző verse.


Angyalka73•  2020. szeptember 4. 14:19

Valahol ...

Valahol messze szól egy dal,

valahol mélyen vérzik egy szív,

valahol halkan suttogják a neved,

valahol valaki érted sír.

Valahol egy lélek keresi párját,

valahol valaki azt hitte, megtalálta a társát.

Valahol egy buta szív felelőtlenül szeretett,

valahol valaki több lett tőled s kevesebb.

Valahol két kéz át akar ölelni,

valahol valaki meg akart ismerni.

Valahol egy arcon könnycsepp pereg,

mert valahol valakinek Te jelented az Életet.


NEM SAJÁT VERS, írója számomra ismeretlen.

Angyalka73•  2020. augusztus 24. 20:22

Nagymamám első süteménye

Szép volt az a lány, aki szitálta a lisztet egy tálba,

Arra a molnárlegényre gondolt szívesen, aki a malomban őrölte zsákba.

Legeslegjobban ábrándozott forró csókjáról,

Aztán még arról, hogy sohasem engedné el őt ölelő karjából.

Gombócokat dagasztotta két tenyerében,

Ottfelejtette ismét szeme tekintetét azon a szőke legényen.

Sajnálta szegény, amikor odaégett a sütemény.

Fánkra azonban többé nem is gondolt, csak arra, hogy "ő legyen az enyém".

Áprilisi tavasz így hozott friss szerelmet a lányra,

Nagyapámmal így lettek egymásnak párja.

Katonaságból őt megvárta és karikagyűrű fonódott, örökre, mindkettőjük ujjára.


AKROSZTICHON-vers


Kategória: Igaz szerelem, Népköltészet

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom