Angyalka73 blogja

Angyalka73•  2020. augusztus 11. 02:56

Este a rózsalugasban

Ott szeretett bennünket a nyármeleg levegő,

arcodon könnycsepp csillant, esdeklő.

Szemedben élt mindez, a legszebb tükörben,

ahol önmagamat is láttam, kendőzetlen.


Hárman voltunk: Te, én s az alkonyat,

karjaid közt elvesztettem árnyékomat.

Csak egy szó volt: Kérlek! Majd egymáséi lettünk,

és áldásként pirultak a rózsaszirmok felettünk.

Angyalka73•  2020. július 5. 10:14

Boszorkány-mese

Ha körbenézel nálam itt-ott,

találhatsz a kamrámban titkot.

Poros sarkokban nagy pókhálót,

azzal foltozom a nadrágot.

Seprűcirokkal varrtam rá egy rézgombot,

ma a szerencsédet megfoghatod.


Kémény alatt a kályha mellett

egy fehér ládika rabul ejthet.

Benne elhullajtott bagolytollakból készült ruhám,

lakat alatt. Ez az ősi talizmán az egyetlen múzsám.

Sohasem viselheti senki, ereje sem ebben rejlik,

hanem a szelleme segít önmagammal és a természettel szeretetben élni.


Ősz hajamban van tudományom,

de szívemben őrzöm fiatalságom.

Úgy gondolod, boszorkány vagyok? Megváltoznék,

de a munkám már régóta a varázsmesterség.

És tudd, a Nap fénye éjjel a madár tekintetében él,

s csak az az ember láthat vele, aki a jövő titkát megismerni nem fél.

Angyalka73•  2020. július 1. 18:10

Böbe-baba és Lenke-baba

A szomszédban játszanak a kislányok.

Hej, ha a hosszú haj nem lenne átok!

Panni már húzza is Kata copfját,

mert nem adja oda neki a Böbe-babát.


Volt egy másik, a Lenke-baba,

kit elvett tőlük tegnap a mama,

mert kitörött a keze-lába,

el kellett hát vinni őt a kórházba.


Azért érte baleset Lenke-babát,

mert Panni ellátta a baját.

Nem volt hosszú, szőke haja,

csak rövid, kócos, barna frizura.


És most Böbe-baba kellett neki,

kinek hosszú szőke haját el nem engedi.

Haragszik is a világra,

hogy van neki egy testvérpárja.


Kata csendes jellemű kislány,

és nagyon imádja Böbe-babát.

Egész nap simogatja és fésüli,

csinos ruhába öltözteti.

Ám harcolni is tud érte, ha kell,

nem tettel, hanem szavakkal érvel.


Panni elevenebb teremtés,

gyakran szól ajkáról a hencegés.

Kicsit fiúsabb a természete,

másokat néha az öklével győz le.


Mama este hazaérkezett a munkából,

és kezében a kócos Lenke-baba, gyógyultan a kórházból.

Nagy lett Pannika öröme,

s rögtön meglágyult a kőszive.


Magához ölelte ő is a babáját,

s tudta, hogy Kata és Böbe szeretettel várják.

A két kislány egymásra mosolygott és titkon nekem megsúgták,

hogy mától ők a legeslegboldogabb anyukák.


Angyalka73•  2020. július 1. 09:21

Én már eldöntöttem (?)

Este úgy döntöttem, vonatra ülök,

s ha elindul velem,

valahol majd csak kikötök,

s ott elölről kezdhetem az életem.


Nem, a gyermekkort nem bántanám,

bár nem mindig volt jó,

a sorsot nem fordítanám,

aki, amire nevelt, vissza sem hozható.


Ó, kedves Olvasó!

Úgy zakatolnak bennem a léptek!

De az idő elsodró

lendülettel ébreszt.


Álmodtam egyet vagy csak erőteljesen vágyakoztam

itt az ágyam tetején?

A vonatfüttyszót sem hallottam,

mégis kisiklott az életem a tegnap éjjelén.


Elmenekültem otthonomból,

és egy kis magányt akartam.

Sokat láttam a Holdból,

és a csillagokat számoltam.


Még ma reggel sem gondoltam

visszatérni hozzád.

Akármerre is barangoltam,

csodálatos volt az az ország.


Te sohasem vinnél el engem

olyan békés helyre.

A nyugodt lelkem arrafelé megleltem,

nem borulnék ma kebledre.


Talán egy kihűlt érzés

nyomaszt legbelül.

És egy feltett kérdés:

hogy miért vagyok még mindig melletted rendületlenül?


Ez az ok,

amiért szaladok,

hogy folyton elérjem

azt a vonatot,


amelyből már kiszállás nincsen,

s bár tévedni emberi dolog.

De a szivem a legféltettebb kincsem,

ha már nem vagyunk boldogok,


akkor tudd, én már elindultam,

hosszú út áll előttem.

A sarkon befordultam.

S minden egyes szalmaszálat felégetek mögöttem.



Kicsit régebben egy elkeseredett pillanatomban írtam, melyet akkor komolyan is gondoltam, de nem mentem el mégsem.

Nem ez az első ilyen érzelem, ami elragad ...





Angyalka73•  2020. június 18. 00:23

Pókvadászat

Ti, szemtelen kaszáspókok!

Az én lakásomban kóboroltok.

Randevúztok egymással a szobasarkokban,

ahelyett, hogy napsütkéreznétek kint a parkokban.


De várjatok csak, jövök, seprűvel a kezemben,

kissé utamban vagytok már a szememben.

Lecsapok, bár a falon nyomotok fog látszani,

mégsem fogjátok egész éjjel a nagymenőt játszani.


Ti , pókok, ti nagy hálót fontok,

de megbocsájthatatlan, hogy egy legyet sem fogtok.

Egy okot mondjatok, amiért meghagyjam az életetek,

amikor már a dongó sem lesz az ízletes ételetek.


Így ni!

Most már ki lehet nélkületek bírni.

De sajnos, a legyek sorra berepülnek a szúnyogháló mögül,

és nem tudok rájönni, hogy a lyukat melyik pók nem fonta körül.


(Utóirat: mégis a pókokban reménykedem, hogy megfogják a legyeket.)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom