szavak gyűjteménye

Óriás cetként úszik idő,
Legendát vet, korszakot lő,
Sodrása örök, parttalan;
Határok nélkül egység van,
A létezéspont akksija
Felbukkan, majd merül tova -
Akkor is ha kapaszkodunk,
Tenger idő az alapunk.
Felhőtükör forog ott fent
Részvétlenül, nyílsebesen,
A kontinensnyi mérföldek
Víztömeg hátán lebegnek,
Általános összes szépség,
S hullám alatt a békesség,
Olybá tűnik, értelme van,
Majd elfordul egy csapásban,
Holott tényleg minden szabad,
Elringató létfolyamat,
Lehet, nem valami nagy szó,
Sodor minket - mindenható.

Szelíd utak

A mozdíthatatlan tárgyon
Átfolyik áthalad csak
A megállíthatatlan erő,
Nem vesznek magukra nagy,
Ordító változásokat.

Az állapot változatlan,
Törvény tovább a kettő,
Agresszió helyett mindig
A válasz fellelhető.

A stabil stabil marad,
Az erő is megtarthat
Bizonyos jogokat,
Erőszakot nem vesz,
Mikor akar, halad,
Másutt tombol, teremt,
Hova irány mutat.

A tárgy, mint olyan, tovább
Tárgyiasodhat,
Nem kell tárgyaljanak,
Ki az igaz, ki a nagy;
Nem kell kivagyiság,
Akadnak szelíd utak!

Egymásbaérnek a dátumok,
Nem mondható, bármi változott,
A tegnap ma is holnapot hozott,
Nem maradtak köztes szünnapok.

Művészet megélni a kevésből,
Piszmogás lesz ott, szükségből,
Azt hiszi a néma ember:
Ha áldozik, félni nem kell,
De isten akit szeret, elver,
Ki nem hiszi, olvassa el,
És viselje becsülettel.

Beszövi a szobát a pók,
Nem érdeklik a szankciók,
Élelmes egy állatka,
Legyünk kint is - bent is bűnranda,
Inkább mint bepoloskázva,
De ha magad ellátod,
Az ablakot sikálod,
Napfény lesz a barátod,
Az FBI kapjék sárgaságot...

Mire egy pár újabb nap kel,
Megváltozik a betű, a jel,
A szó kicsit tovább marad,
Végül sejtés, minden halad,
Nem baj, hisz a vers, mint téma,
Nem törvény, matematika...

Valami volt, lennie kell
Minden érzet, sejtés előtt
Ami e világot adja,
Valahonnan csak létrejött:
Itt egy érv, cáfolatlanul
Létezik `természetfölött`-
A nagy ősrobbanás mögött.

Rettenetesen ősrégen,
Egy magból pattanva széjjel,
De a fénynél sebesebben
Kitágult, alakot kapott,
Gombaként elszaporodott
Az anyag és határai.

A tudomány eddig jutott,
A többi csak jósoltatott,
A vallás és a szemlélet
Mégis egy utat járhat meg,
Nem mondom, hogy van tervezve,
Nem kell hozzá hiszekegy se,
Csak annyit kéne felfogni,
Semmiből nem lesz valami,
Az anyagunk másvilági.

Ami meg katalizálta
Ezt a szuper matériát,
Erőt vett a fizikumán
Hogy legyen belőle világ,
Egy egész organikus rend
- Máshol pedig tán másmilyen -
Véletlenre nem foghatjuk,
Pusztán mert még nem voltunk ott.
Van itt örökebb valami
Ahonnan jött túlontúli,
Ezzel kár is vitatkozni,
Meddő természet a semmi,
Nem fial, csak terpeszkedik,
Mi vagyunk a LÉT álmai.
Így gondolta el valaki,
És tett is, eredő erő,
Mi ily hatalmas, hogy lehet
Tudatra és célra képtelen?

És ha mégis csak véletlen:

Ha van örök, lakója van,
Ki bóklássza túl az időn
Eme felső étereket,
Ha nem volt az, Istenné lőn,
Végtelen esélye volt rá,
Ez a határ nélküli lét,
Tapasztalás tette Úrrá.
Mi is lám, hogy kifejlődtünk,
Pedig ez még szűkös börtön.

Annak, kinek hona véges,
Ne kétkedjen, hanem értsen!

kőkelet
kötelek
látlelet
elveszek

Rideg csillag tanúság,
Érdektelen éjszakák,
Részvételen nap és szél,
Mennyi nyár, és mennyi tél.

Kísérget az utakon,
Mint a kár és a haszon,
Égieknek unalom,
Nincs vezetés, jól tudom.

Hangyabolynál kevesebb,
Kártevőszámba se megy,
Étel, evő, egykutya,
Minden ki van kódolva.

És hogy ez a siralom
Mit egymásnak okozunk,
Csak emberarcot öregít,
Nagyon, nagyon jól van így!

A sors, nemnyert lottószelvényen át
Hajszol, mint a kielégítetlenség,
Mikor pajzsát rágja a viking,
Szert tévén oltárromboló dühre,
Rontja az ellent, ha fáj, fájjon,
-magának, másnak, mindeneknek-
Ahogy Sámsonnak hajában,
Barbár csőlátásában az ereje.