szavak gyűjteménye

Áprilisi hó esett,
Adott röpke lepleket,
Föld alatt, a föld felett,
Álmában rúg a meleg:
Adjatok még perceket,
Hol van még a kikelet?
Nem kell félned természet,
A szél, e szárnyas követ
Súgja, nem lesz sok hideg.

Vége lesz, és nem ború,
Kiürül annyi odú,
Soványan és éhesen
Járnak majd étel-lesen,
Akik eddig aludtak,
Fogják aztán belaknak;
Bimbó pattan gyümölcsfán,
Nézi nap, a nagy kaján,
Úgy dönt, ismét megbocsájt.

A bukott dáma

Szépasszony, párja nincs,
Nézése kaloda, bilincs,
Kellemének egy híjja sincs,
De szegény lelket fed eme kincs.

Kedves réti boglárka vagy,
Legalább kiélted magad?
Nézd, megy lefele a nap,
Szépségednek leáldoztak.

Balsorstól űzött léted lett,
Egymásnak adják a kilincset
Hitelezőid, s mindent visznek,
Többé már nem tesznek szépet.

A vidéken nincsen váll egy,
Vagy ágy, hol hajthatsz fejet,
Bár az alvás úgyse megy,
Mikor éhkopp kerülget.

A sok udvarló pofákat vág,
És letagadja saját zugát,
Nincsen alamizsna, viszlát,
Vagy fel sem ismerik a dámát...

Vajon lesz, ki siratja meg?
Ki kapós volt, most számkivetett,
Hiába volt díszes, ékes,
Hervadt virág, szemétbe megy.

Az élet csupa dekoráció,
A külcsíny pedig igen múló,
Elolvad mint a tavaszi hó,
S kemény lesz mind a baráti szó.
Nincs örökké kapaszkodó -
Teremteni, míg tart a jó.

A macska ha szeret,
Egeret visz neked,
Azt hiszi hogy etet,
Soványnak lát téged.

Kedvesebb nem lehet
önző szörnytől e tett,
Nyávog, mivel büszke,
Macs-számba vagy véve!