szavak gyűjteménye

Lehet, hogy valahol meg van manipulálva,
Azért ordít kint az idő irgalmatlansága,
Feltép fészer ajtót, bombáz falevelet,
Bár nálam egy fa sincs, de gereblyézhetek,
A kutyának sincs kedve, inkább pisil kőre,
Csak ne érje őt a szél, túl rövid a szőre.
Évek óta ez megy, az időjárás retek,
Régen ez nem így volt, hisz gyengécskék a kertek,
Egyre inkább hajaznak hadi színterekre,
Maholnap tornádó jön, dobál gyereket-felnőttet,
Ha eddig sem sikerült, elköltözni hogy kéne?
Bárhonnan is jöttek, zsákfalu a végzet;
Már nem áradástól kell félni, itt a Tisza mellett,
Azt, hogy a szelek nemsoká háztetőket visznek,
Végidőt sejtetnek, amikor kinézek.

Szürke folyam, ömlő idő,
A ház sarkában meg penész nő,
Hisz folytonosan esett,
A spóráknak jóleshetett,
Nem túlzottan emészthető.
Itt vagyok, de hol van ő,
Jószerencse merre jár?
Kalimpálok, ha nincs már,
És vége van az esőknek-
Nem számít, mert elmegyek.

Elkopott az opció,
Marasztalna illúzió,
Lakás tunya biztonsága,
Mintha bármi jövője volna
E széthulló kapcsolatnak;
Ahogy telik minden perccel
Szivárog esély egyre el,
Leszek bárki, valaki,
Időben kell feladni.

Arra utal minden jel:
Véremet kell adni el,
A mészárszék várva vár,
Százannyiért elhordják
Mit felmenők ránkhagytak,
Vénáimban csupa zacc, majd
Kevésért megy, kicsi csapás,
Örök forgás, mobilitás,
Több öröm, ami külön vár.

Áprilisi hó esett,
Adott röpke lepleket,
Föld alatt, a föld felett,
Álmában rúg a meleg:
Adjatok még perceket,
Hol van még a kikelet?
Nem kell félned természet,
A szél, e szárnyas követ
Súgja, nem lesz sok hideg.

Vége lesz, és nem ború,
Kiürül annyi odú,
Soványan és éhesen
Járnak majd étel-lesen,
Akik eddig aludtak,
Fogják aztán belaknak;
Bimbó pattan gyümölcsfán,
Nézi nap, a nagy kaján,
Úgy dönt, ismét megbocsájt.

A bukott dáma

Szépasszony, párja nincs,
Nézése kaloda, bilincs,
Kellemének egy híjja sincs,
De szegény lelket fed eme kincs.

Kedves réti boglárka vagy,
Legalább kiélted magad?
Nézd, alábukik a nap,
Szépségednek leáldoztak.

Balsorstól űzött léted lett,
Egymásnak adják a kilincset
Hitelezőid, s mindent visznek,
Többé már nem tesznek szépet.

A vidéken nincsen váll egy,
Vagy ágy, hol hajthatsz fejet,
Bár az alvás úgyse megy,
Mikor éhkopp kerülget.

A sok udvarló pofákat vág,
És letagadja saját zugát,
Nincsen alamizsna, viszlát,
Vagy fel sem ismerik a dámát...

Vajon lesz, ki siratja meg?
Ki kapós volt, számkivetett,
Hiába volt díszes, ékes,
Hervadt virág, szemétbe megy.

Az élet csupa dekoráció,
A külcsíny pedig igen múló,
Elolvad mint a tavaszi hó,
S kemény lesz mind a baráti szó.
Nincs örökké kapaszkodó -
Felépíteni, míg tart a jó.

A macska ha szeret,
Egeret visz neked,
Azt hiszi hogy etet,
Soványnak lát téged.

Kedvesebb nem lehet
önző szörnytől e tett,
Nyávog, mivel büszke,
Macs-számba vagy véve!