szavak gyűjteménye

Megy a Pé a nagy hidegben,
Sapka nélkül böszmeséggel,
Két nadrágot kell hogy húzzon,
Harap idő igen nyúzón,
Kerüli a kőtelki koszt,
Pedig nem csak sár, mi lehúz,
Plusz vidéki, szükséges rossz,
Mit tehetnék, így akad koszt!
Kis áldozat - boltbamenés,
Részemről meg hozni a pénzt,
Kiegészítjük mi egymást:
Röpképtelen; Éhes madár.

Trishvers

Méltóságos kutya vagyok,
Izom alatt békés, nyugodt,
Mert a testem igen stabil,
Büszkeségem sokat kibír.

Pici rajongás jussa neki
Ki étkem a tálba teszi,
Ebmagam vagyok az alap,
Hozzám alkalmazkodjanak,
Nyugdíjban vagyok, és ez jó,
Nem lennék soha alattvaló!

Zsömle színem, fehér folttal
Téli-nyári öltözék,
Ne húzd meg a farkamat, vagy
Nincsen többé békesség.

Szeretetotthon, árvaház,
Szoba véd, nem pedig a lánc,
Mégis vágyom Eger-honba:
Hol rohantam szélte-hossza.
A kerítés már nem akadály,
Ám azért kell, visszahozzál,
Hogy kényelmem lehessen;
De előző gazdimé a szívem...
Megvédelek, megígérem.

Bajtárs lehetnék és a címereket vinném,
Tartanám a hátam, egy önműködő serény,
Valakivel lötyögni, ha beragyog a fény,
Együtt őrizni tüzet, mikor az éj sötét
és tele iszonyattal, védett lehetnék,
Tartok tőle örökre velem van az árnyék,
Mit mással megosztani nem lenne tisztesség.

Normális keretek közt
Jótékonyak vagyunk,
Kevés viszonzásért
adunk, adunk, adunk.

Nem kell harmadik szem
Az igazságot lássuk,
Elég ha igyekszem,
Én, te, és még mások.

Mit úgy hívnak, jóság,
Ősidőktől ismert,
Mindenkiben van, csak
Olykor kicsírázni nem mert.

Ebben az időben is
Ápolják magukban,
Mikor szépet látnak,
A szívvel együtt dobban.

Hiszem hogy van ember,
Csak birkózik a szennyel,
Abban hogy egyszer
Lesz idő, és felkel...

Emberke még, de a végzet
Ábrándokból rúg ki minket,
Ahová befészkeltünk már;
Lehet mint anyaméh, sötét
Ismét. Végül is e világ
Kitermeli saját hasznát,
De minden morzsája adósság.
Én letudtam magam dolgát,
De szerettem bár óvhatnám,
Hiszem, van gondviselés ám:
Jótettekkel kiváltották.

Finánc, árvíz, rút kórság, baj,
Az ördög leleményes egy faj,
Megleli hol vagyunk esendő,
Élet munkája? Egy esztendő,
És ha végleg beborul,
Ki a barát, kiderül!

Alapvető szükség, éget,
Hogy világot adjak neked,
Míg van bennem pici élet,
Nem feledlek el tetéged,
Bő esztendő, szűk esztendő,
Mit adtál, nem megvetendő,
Mikor nincsen, adatik,
Hálás leszek a sírig...