szavak gyűjteménye

Az űr sötétjén nyílik vajon,
- Valahol véletlen alapon -
Mi a káoszt elmeressze,
Szó szerint a végtelenbe?
Több Messiást bolygónk nem szül,
Áldott megváltás sem készül,
Ide rend kellene végül,
Mert sötétbe borul néha,
Az emberlélek olykor balga,
És külső váll kéne alá ma;
A jót most semmi sem díjazza...

Éjjel felé van. A kórház alszik,
Rács árnyéka borítja foglyait,
Az ügyelethez csoszogok, hátha,
De nem, egy altató jár napjába.
A delírium röhög markába,
Hogy le vagyok teljesen szedálva,
de az álom elkerül, hiába.
Mellédiagnosztizáltak volna?
A dohányzóba megyek, van-e csikk,
Olvasnivalóm csupán graffitik,
És még nem is sejtem, ártatlanul,
Hogy a baj nekem már állandósul.