Gondolatok

kőkelet
kötelek
látlelet
elveszek

Rideg csillag tanúság,
Érdektelen éjszakák,
Részvételen nap és szél,
Mennyi nyár, és mennyi tél.

Kísérget az utakon,
Mint a kár és a haszon,
Égieknek unalom,
Nincs vezetés, jól tudom.

Hangyabolynál kevesebb,
Kártevőszámba se megy,
Étel, evő, egykutya,
Minden ki van kódolva.

És hogy ez a siralom
Mit egymásnak okozunk,
Csak emberarcot öregít,
Nagyon, nagyon jól van így!

A sors, nemnyert lottószelvényen át
Hajszol, mint a kielégítetlenség,
Mikor pajzsát rágja a viking,
Szert tévén oltárromboló dühre,
Rontja az ellent, ha fáj, fájjon,
-magának, másnak, mindeneknek-
Ahogy Sámsonnak hajában,
Barbár csőlátásában az ereje.