szavak gyűjteménye

Vers
liketorn•  2022. szeptember 11. 04:09

Éjjel

Szerető hold

Felnézek és visszanéz rám
Az a nagy fehér égitest,
Elmém nem azon forog már,
Ki járja éjjelemet.
Beborít a holdsugár,
Az utca fürdik benne,
Minden jó lesz, aludjál,
Ha az neked teremtve,
Én járom az éjszakát,
Mintha szeretőm lenne.


Gellérthegy

Nagy kerület a tizenegy,
Elfér sokminden alatta,
A magasztos Gellérthegy,
Budapestnek sajátja.
Ahogy leszáll rá az est
Talán táncolnak is rajta
A meztelen boszorkányok
Egy szemérmetlen raja,
Mire rózsállva megpirkad,
Hűlt helyük kacarászva,
Gellérthegy a szív tere
Misztikus randevúra.

liketorn•  2022. szeptember 7. 15:10

Földkerék

Szertelen szórja szét világát a Nap,
Nem törődve vele, kicsi vagy vagy nagy,
Csak nekünk, csak ma, az égszínkék alatt,
Megbocsátón glóriát küld, fénysugarakat.

És ha nem lenne elég, söpör a szél vele,
Legyen a nap alatt enyhülés, ha más se,
S százfelé a világ legrégebb tengerésze,
A szél és a változás szegről-végről rokon eszme.

Eső után köpönyeg, ha a szél nem lenne elég,
Bent a hajlékban ilyenkor, megelégedettség.
Verheti a port, ha úgy gondol az ég,
Hagyni kell a természetet, amíg szelíd még.

Mindent bevonz a bolygónknak gravitációja,
És megtart bennünket, mert valaki így akarja,
Cirkalmatos szóval, vajon ki vállán nyugodna,
Ha valaki nem küldene napot, szelet, esőt újra s újra?

liketorn•  2022. szeptember 4. 10:29

Ellentétek

Ellentétek

Áramkörök, kondenzátor, ellenállás,
Vezeték nélkül nincs csatlakozás,
Forrasztva, nyomtatva, kimarva, lefújva,
Miniatűr világ, gépmérnök hatalma.
-
Feldereng széllel a nap első harmata,
Hajlik a kacs, még több reggelt óhajtana,
Ahogy elkúszik a homály, táncra kél a dal,
Új köntösnek örvendezve minden évszakkal.

***

Injekció vaj mit rak beléd, ez már kétezerhúsz,
Ne tegyed, nem jó neked, vagy a boncnok megnyúz,
Az államérdek így is eléggé pozsgás lett, meg kerek,
Nem kell alá még több kiszúrt szemű irányított féreg.
-
Mellékhatás mindig volt, ez az ára kérlek,
Hogy rokonaid agg szíve tovább lásson épnek,
Ha foly is a háború, hol az a microchip,
Mely letarolná Ördög bimbózó szarvait?

***

Minden szar jólesik, basszunk be ha lehet,
Nem kell indok már rá, elég, a buláj mehet,
Rozsdáink véknyára légy idegbaj mód szálldos,
A mérték a kórhatárral igencsak viszályos!
-
Nem azért, de a jó apádanyádmegfeleség kimos,
Főnök is vár, hétköznap itt manapság meditálni tilos,
A segély az kifullad, már ha tested addig húzza,
Egyáltalán van idegzeted ilyen monológra?

*** 

Fajfenntartó ösztön munkál minden testben,
Legjobbnak lenni ezért kínoz homloklebeny,
Ágyról ágyra ugrálni a leghőbb feladat,
Akinek nem adatik: nincs is más fejadag.
-
Hallottad már utolsó dalát kihaló madárnak,
Hogy keresi élete mátkáját, pedig ő az utolsó tag?
Hallottad már lélekcsendjét ordító világnak,
És elszörnyedve nézted, mi e hagyomány, e divat?

liketorn•  2022. augusztus 22. 13:35

Magányra száműzve

Kellek mint egy kellék, egy tárgy,
A faladon egy újabb rovás,
Vagy te végül igazán szeretnél,
Ha pusztulok, velem halsz felemként?

Nem kellek, csak érdekellek,
Egy harc, egy játék vagyok neked,
Nincsen kémiailag megírva, 
S nem létezik végzet szála.

Én sem kedvelek senkit se,
Lehányják ki többet tenne,
Aztán fordulnak a falnak,
Fertő marad, meg erőszak.

Egy pár rímmel felöntözve,
Lett a magány reakció e létre,
Kellek, avagy nem kellek,
Soraim itt ellesznek.

liketorn•  2022. július 21. 18:20

Előrehaladott kor

Előrehaladott kor

Rekkenő e verejtékfejtő hő,
Mintha nem is volna más idő,
A fal még éjjel is emlékszik,
Milyen klíma volt nappal itt,
Az ember tárja az ablakokat;
Néhány bírja, nem áldozat,
Az eszkimó ellenpólusa
Sztyeppéről közénk szakajtva,
Sajnos mire jön a jégkorszak,
A hidegtűrő gén óda csak.

Enyhítő körülményeink mindig
Késnek egy szemhunyásnyit,
Pontosan meg van határozva
Mindennek saját szilárdsága,
Azután sajnos elszakad,
És többé semmit nem tarthat,
Pedig hidd el, szeretne,
Hegek nélkül léteznie,
Ezért is van a végső nyugdíj:
Hol szeméttelep, máshol meg sír.

Ez egy öreg hely, túl a delén,
Az összes rezidens koravén,
Nincsen tartalma, szétmállik,
Ahogy lapozzák tartalmait,
Nincsen új, csak régi és giccs,
- Bár száz csápjával kapaszkodik -
Mintha a glitter cement lenne,
Én legalább látom: már vége,
Elhozta az elmúlást az idő,
Bár segíthetnénk rajtad, jövő!

Megelőz gondolatot a kéz -
Rágyújt, pedig nem illenék,
Habár égetni büntetendő,
De pernyéket hoz forró szellő,
Aztán lehet könnyfakasztó,
Vele füstöl az is, mi jó.
Az égből nincsen szánó részvét,
Mintha nem temetnék gyermekét,
Dühből el vagyunk hagyatva,
Előbb isten, majd a karma.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom