Idő, élet, sodrás

Óriás cetként úszik idő,
Legendát vet, korszakot lő,
Sodrása örök, parttalan;
Határok nélkül egység van,
A létezéspont akksija
Felbukkan, majd merül tova -
Akkor is ha kapaszkodunk,
Tenger idő az alapunk.
Felhőtükör forog ott fent
Részvétlenül, nyílsebesen,
A kontinensnyi mérföldek
Víztömeg hátán lebegnek,
Általános összes szépség,
S hullám alatt a békesség,
Olybá tűnik, értelme van,
Majd elfordul egy csapásban,
Holott tényleg minden szabad,
Elringató létfolyamat,
Lehet, nem valami nagy szó,
Sodor minket - mindenható.