szavak gyűjteménye

liketorn•  2022. szeptember 26. 05:29

Üdvösségért élni

Jó reggelt, vagy jó éjszakát,
Megvéd, aki eddig megvédett,
Akkor is, ha körös-körül
Minden más már homályos lett.
Vezet a fény, irányt mutat,
Csak felfelé, ez az utad.

Felfelé láthatod, szabad,
Várják, magadhoz méltón élj,
És övezd magad erénnyel,
Megtalál a helyes út még;
Fel a fejjel a viharban,
Harcaidban üdvösség van!

Majd meglátod, megvigasztal,
Szárnya alá vesz az élet,
Csak egy kicsit kell kibírnod
Terhet és leckéket, érted -
Tudom, hogy sikerrel veszed,
S nem huny szívedben az ének!

liketorn•  2022. szeptember 18. 17:12

A gnóm irattárból

Az éleinél illeszd össze,
Így lesz a gőz elvezetve,
Ha kimarad egy csavar,
Vécét mosni mész hamar,
A gnómpiszok pedig olyan -
Jó hogy meg nem moccan,
Van ki kiönti kudarc levét;
Hát ne légy szeles, elítélt,
Feltalálhatod újra magad,
Addig pedig: darabra darab.
***
Rázza a rácsát kísérleti borotvált majom,
De a mitrillel szemben biz keveset nyom,
Még ma este ő lesz a gnóm-előadás tárgya,
Biztos nem a szaporodás lesz úgyse majd a téma,
Hát mancsából szomorúan hullik ki a trágya,
A remény belül megmakkan, megkopasztott pára.
***
Az űrbe menetelhez még kevesek vagyunk,
De elfoglaltuk az eget, lásd ezer léghajónk,
Mieink kis termetűek, ám annál serényebbek,
A tudománnyal karöltve új határokat vesznek,
Gnómé a medicin, az ipar, a szabadalmak sora,
Csak a gnőm, csak az nem lesz gyönyörű itt soha...

liketorn•  2022. szeptember 11. 04:09

Éjjel

Szerető hold

Felnézek és visszanéz rám
Az a nagy fehér égitest,
Elmém nem azon forog már,
Ki járja éjjelemet.
Beborít a holdsugár,
Az utca fürdik benne,
Minden jó lesz, aludjál,
Ha az neked teremtve,
Én járom az éjszakát,
Mintha szeretőm lenne.


Gellérthegy

Nagy kerület a tizenegy,
Elfér sokminden alatta,
A magasztos Gellérthegy,
Budapestnek sajátja.
Ahogy leszáll rá az est
Talán táncolnak is rajta
A meztelen boszorkányok
Egy szemérmetlen raja,
Mire rózsállva megpirkad,
Hűlt helyük kacarászva,
Gellérthegy a szív tere
Misztikus randevúra.

liketorn•  2022. szeptember 7. 15:10

Földkerék

Szertelen szórja szét világát a Nap,
Nem törődve vele, kicsi vagy vagy nagy,
Csak nekünk, csak ma, az égszínkék alatt,
Megbocsátón glóriát küld, fénysugarakat.

És ha nem lenne elég, söpör a szél vele,
Legyen a nap alatt enyhülés, ha más se,
S százfelé a világ legrégebb tengerésze,
A szél és a változás szegről-végről rokon eszme.

Eső után köpönyeg, ha a szél nem lenne elég,
Bent a hajlékban ilyenkor, megelégedettség.
Verheti a port, ha úgy gondol az ég,
Hagyni kell a természetet, amíg szelíd még.

Mindent bevonz a bolygónknak gravitációja,
És megtart bennünket, mert valaki így akarja,
Cirkalmatos szóval, vajon ki vállán nyugodna,
Ha valaki nem küldene napot, szelet, esőt újra s újra?

liketorn•  2022. szeptember 4. 10:29

Ellentétek

Ellentétek

Áramkörök, kondenzátor, ellenállás,
Vezeték nélkül nincs csatlakozás,
Forrasztva, nyomtatva, kimarva, lefújva,
Miniatűr világ, gépmérnök hatalma.
-
Feldereng széllel a nap első harmata,
Hajlik a kacs, még több reggelt óhajtana,
Ahogy elkúszik a homály, táncra kél a dal,
Új köntösnek örvendezve minden évszakkal.

***

Injekció vaj mit rak beléd, ez már kétezerhúsz,
Ne tegyed, nem jó neked, vagy a boncnok megnyúz,
Az államérdek így is eléggé pozsgás lett, meg kerek,
Nem kell alá még több kiszúrt szemű irányított féreg.
-
Mellékhatás mindig volt, ez az ára kérlek,
Hogy rokonaid agg szíve tovább lásson épnek,
Ha foly is a háború, hol az a microchip,
Mely letarolná Ördög bimbózó szarvait?

***

Minden szar jólesik, basszunk be ha lehet,
Nem kell indok már rá, elég, a buláj mehet,
Rozsdáink véknyára légy idegbaj mód szálldos,
A mérték a kórhatárral igencsak viszályos!
-
Nem azért, de a jó apádanyádmegfeleség kimos,
Főnök is vár, hétköznap itt manapság meditálni tilos,
A segély az kifullad, már ha tested addig húzza,
Egyáltalán van idegzeted ilyen monológra?

*** 

Fajfenntartó ösztön munkál minden testben,
Legjobbnak lenni ezért kínoz homloklebeny,
Ágyról ágyra ugrálni a leghőbb feladat,
Akinek nem adatik: nincs is más fejadag.
-
Hallottad már utolsó dalát kihaló madárnak,
Hogy keresi élete mátkáját, pedig ő az utolsó tag?
Hallottad már lélekcsendjét ordító világnak,
És elszörnyedve nézted, mi e hagyomány, e divat?

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom