petaluda blogja

nincs halál mely e szent köteléket elemésztheti....

szívem évszaka őszbe vegyül,
a szíved lassul szívemben lángom
ikerfelem, lélegzetem deres világokba merül
ha nem vagy velem...

Lágyan ring az égben a nászi ágy,
a csillagos kelengye ragyogva megremeg,
szűzi testedből a tarka vágy
áldó szentélyem felé lebeg.

A szőke Hold s árnyékos kontyú fák
kezeid mecsetjét őrzik nekem,
lenge fátyolba vetkezik a világ
míg lábadhoz ereszkedem...

                                /S.nek/

/https://www.youtube.com/watch?v=QhJtaa-cCXg/

Leheleted rezdülő fátylára fekszem,

néhány gyöngy s fénylő ujjaid lesz testemen a dísz.

Ez a tánc most Istené…

Karjaink, mint szárnyak egybekelnek,

tekinteted magjait melleimre szórod,s imává lesz minden sóhajunk.

Ez a tánc most Istené. Ez a tánc most Istené…

Szerelmünk, óvatlan szép szerelmünk,

a legtisztább költészetnél is ragyogóbb.

Egyszerűbb.

Ez a dal most Istené. Ez a vers most Istené…





https://www.youtube.com/watch?v=9xBcdD5AuWY

milyen szép…de inkább tökéletes,
ahogy a pára száll…
a teáskannát, mikor megemeli kezed,
a leheleted mentavirág szirmai,
szent mozdulásod, égi világgal telt szemed,

milyen egyszerű vagy, tisztább a kelő fénynél,
suttogsz lágyan…
ahogy a lépcsőn hajnalban ereszkedem,
egyszer érintelek észrevétlen,
mégis örök jel maradsz szívemen…

 / Rúminak/

https://www.youtube.com/watch?v=QhJtaa-cCXg

Megírnám gyönyöreinket.
Már megírnám...
Ahogy egymáshoz simultunk
a szikrázó délutánban.
Hajad zizegő szénáját,
ahogy megoldotta kezem...
kezem, mikor a hevülő magaslatok
közé merült. Barna tüzek lángvilláira
hajló fehér alakom. Húsodba faló
ajkaim forró vad szelét. A pilláid közé rejtőző kéj
első rezdüléseit. Mellem. Elszabadult melleim ringását
telt ajkaid felett. Mosolyom. Megtörő
szomjazó tekinteted. Sóhajod buja szikráit,
mikor vállaimra hulltak. Öled szent csatájába
vesző mártír testem ellobbanását. Izzó érced
szentélyembe hűlő vörös árnyékát.
Már. Még. Megírnám...

                       

https://www.youtube.com/watch?v=N4ebZvq94sg