petaluda blogja
SzemélyesMegszakad
Anyám....Anyám.....Édes Anyám.....
hallod?........................................
a Szívem.....meg....sz....a...k...a...d
Passacaglia, Secret Garden.wmv - YouTube
Nézem az arcot
Nézem az arcot a bélyegnyi képen,
törékeny emléke a fénynek;
fiú-férfi kigombolt kékben...
Látom a nyakas-konok mozdulatot,
a következőt,
de most még billen a fej félszegen
mi legyen?
Az ajkak mesebeli titkokkal lehelt rajzolatát
rózsa ízét, gránátalma illatát
aztán viasz és tömjén fuvallatát
végigsimítom...................érzem.......
hányszor éreztem a szomjat ha
elhajolt a fagyos márciusban tőlem;
A szemek kékbe metszett keserédes
manduláinak otthonát,
ahogy szerelmet játszanak nevetve,
ahogy félreértjük a vonakodó tekintetben
felsejlő tiszta lobogást s kikerüljük,
magunk mögött hagyjuk mibe 30 év
múlva beleőszülünk majd.
Nézem a hajat.
A buja sörényként ellobbanó szőke jövőt,
a szépség e szomorúan esdeklő feltárulását,
ahogy kéri, ki majd ránéz, hogy soha többé,
hogy még és ne még...
ahogy vétlen angyalként lágyan kifosztja
a lelket ki e tekintetbe kapaszkodik;
Nézem a bélyegnyi képet.
Szürke foltjai fejem fölé magasodnak,
az égbe vésődik a szem a száj;
lépve a jelen egyet előre és vissza hazatalál;
------------------------------------------------------------
S az a kéz fehéren reszketve arcomhoz ér
s a fény......a fény megtörik, emléknyire.
/Annak a Fiúnak.../
Emotions - YouTube
Füvek kertje
Alabástrom éj.....
hársnak sóhaja igéz ,
bugenvileák égő szirmai
terülnek rám;
tekinteted...
tekinteted barna tükrébe
nézek,
mosolyod fehérre nyírt
bárányait őrzi az aranyló fény
úszó kertek felett
délután...
páfrányok lüktetése;
fehér törékeny kezed mozdulása...
hangod bársonya;
Köröttem-felettem tavak kékje,
örvénylő színek párába derengjetek...
tea gőze libben nyújtózó lángok közé
hallgatlak- hallgatom-hallgatnám Veled,
mit üzennek kései egek;
hangok simulnak arcod fénypatakjaihoz
érinteném
érintenélek
csillagos kútjaidba merülve
némán mozdulatlan fürdetném lelkem,
nézlek...nézem fényed...
beszélsz s látom glóriát emel feléd
egy kéz vagy a vágy, vágyam
margarétás vánkosú éj, jöjj...
emelj magadhoz álom: fehér sólyom,
repíts, álmai bíbor lugasai közé repíts,
hol hunyt szemét érinti ajkam, sóhajtva...
/Június 05/
Gyermekeimnek
Törékeny szárnyú kicsiny lények.
Szirmaitok rózsás harmattal futtatja be a tekintet,
mely kristálypalotát von körétek-fénylőn roppanót...
S a hang, mely a Végtelen meghódítására hív,
a kéz, mely a Napot nyújtja felétek...
Megérkeztetek--szemeitek tágra nyíltak, csodákat lesők.
Ajkaitok ívén az eljövő boldogság s a félelem ver fészket...hangtalan
s csak bámulom, miként alkotott benneteket a Lét,
miként hagyott magunkból is nyomot, örökre szóló üzenetet.
Ahogy mozdultok, táncom mozdul újra Bennetek,
s a lélegzetetek, mely emlékeztet, hogy én is létezem...
/2004 április 27, 06.50,
Annának és Adélnak/
Karcolat
Karjaim bölcsőjét fűzek szorították,
kibontottam.
Tekintetem aranyát zavaros fátyol vonta be,
átszakítottam.
Szívem kútjába keserű vízek vegyültek,
elválasztottam.
Az Ég felemelte a gyermeket, álmomban,
egyedül maradtam.
/Olivérnek/