petaluda blogja

Személyes
petaluda•  2013. május 31. 06:32

Megszakad

Anyám....Anyám.....Édes Anyám.....
hallod?........................................
a Szívem.....meg....sz....a...k...a...d

Passacaglia, Secret Garden.wmv - YouTube

petaluda•  2013. január 23. 18:20

Nézem az arcot

Nézem az arcot a bélyegnyi képen,
törékeny emléke a fénynek;
fiú-férfi kigombolt kékben...
Látom a nyakas-konok mozdulatot,
a következőt,
de most még billen a fej félszegen
mi legyen?
Az ajkak mesebeli titkokkal lehelt rajzolatát
rózsa ízét, gránátalma illatát
aztán viasz és tömjén fuvallatát
végigsimítom...................érzem.......
hányszor éreztem a szomjat ha
elhajolt a fagyos márciusban tőlem;
A szemek kékbe metszett keserédes
manduláinak otthonát,
ahogy szerelmet játszanak nevetve,
ahogy félreértjük a vonakodó tekintetben
felsejlő tiszta lobogást s kikerüljük,
magunk mögött hagyjuk mibe 30 év
múlva beleőszülünk majd.
Nézem a hajat.
A buja sörényként ellobbanó szőke jövőt,
a szépség e szomorúan esdeklő feltárulását,
ahogy kéri, ki majd ránéz, hogy soha többé,
hogy még és ne még...
ahogy vétlen angyalként lágyan kifosztja
a lelket ki e tekintetbe kapaszkodik;
Nézem a bélyegnyi képet.
Szürke foltjai fejem fölé magasodnak,
az égbe vésődik a szem a száj;
lépve a jelen egyet előre és vissza hazatalál;
------------------------------------------------------------
S az a kéz fehéren reszketve arcomhoz ér
s a fény......a fény megtörik, emléknyire.

                                             /Annak a Fiúnak.../

Emotions - YouTube

petaluda•  2010. június 5. 22:42

Füvek kertje

Alabástrom éj.....

hársnak sóhaja igéz ,

bugenvileák égő szirmai

terülnek rám;

tekinteted...

tekinteted barna tükrébe
nézek,

mosolyod fehérre nyírt
bárányait őrzi az aranyló fény

úszó kertek felett

délután...

páfrányok lüktetése;

fehér törékeny kezed mozdulása...

hangod bársonya;
Köröttem-felettem tavak kékje,
örvénylő színek párába derengjetek...

tea gőze libben nyújtózó lángok közé
hallgatlak- hallgatom-hallgatnám Veled,
mit üzennek kései egek;

hangok simulnak arcod fénypatakjaihoz
érinteném

érintenélek

csillagos kútjaidba merülve

némán mozdulatlan fürdetném lelkem,

nézlek...nézem fényed...

beszélsz s látom glóriát emel feléd

egy kéz vagy a vágy, vágyam
margarétás vánkosú éj, jöjj...

emelj magadhoz álom: fehér sólyom,

repíts, álmai bíbor lugasai közé repíts,

hol hunyt szemét érinti ajkam, sóhajtva...

 

/Június 05/

 

                   

petaluda•  2010. április 27. 18:50

Gyermekeimnek

Törékeny szárnyú kicsiny lények.
Szirmaitok rózsás harmattal futtatja be a tekintet,
mely kristálypalotát von körétek-fénylőn roppanót...
S a hang, mely a Végtelen meghódítására hív,
a kéz, mely a Napot nyújtja felétek...
Megérkeztetek--szemeitek tágra nyíltak, csodákat lesők.
Ajkaitok ívén az eljövő boldogság s a félelem ver fészket...hangtalan
s csak bámulom, miként alkotott benneteket a Lét,
miként hagyott magunkból is nyomot, örökre szóló üzenetet.
Ahogy mozdultok, táncom mozdul újra Bennetek,
s a lélegzetetek, mely emlékeztet, hogy én is létezem...

                                        /2004 április 27, 06.50,
                                         Annának és Adélnak/

petaluda•  2009. november 21. 09:10

Karcolat

Karjaim bölcsőjét fűzek szorították,
kibontottam.
Tekintetem aranyát zavaros fátyol vonta be,
átszakítottam.
Szívem kútjába keserű vízek vegyültek,
elválasztottam.
Az Ég felemelte a gyermeket, álmomban,
egyedül maradtam.

                     /Olivérnek/