petaluda blogja

"Az enyém nem olyan, mint az a Múzsa,
Kit festett szépség is dalra tüzel,
Ki kedvesét a mennyel koszorúzza
S minden szépre az övével felel

S büszke hasonlattá szövögeti
Nap s hold díszét, föld s tenger gyöngyeit,
Április első virágát s ami
Ritkát ez a nagy égbolt csak borít.

Igaz szerető, igazat írok,
S higgyétek el, ha emberfia szép,
Hát ő az, noha úgy mégsem ragyog,
Ahogy arany gyertyáival az ég.

Fecsegjen a nagyzoló, csacska száj,
Én nem dicsérlek: nem vagyok kufár."

William Shakespeare

'The De Lessep's Dance' - Shakespeare in Love OST - YouTube

               /Álmokkal-vágyakkal-Örömökkel teli Új Esztendőt kívánok valamennyi Alkotótársamnak és Múzsámnak/

Ezer varázslat éjjelén
hintóm gyémánt ablakát
lehelik ezüstszájú lidércek
a lápban s a láp felett
bronzerdőkön át megyek
Hozzád megyek...
palástom aranypókok
szőttese, cipellőm hegyek
ölének kristályszeme
s Te valahol messze fekete
csillagokkal lüktető földek
égi Hercege...
ártatlan szívem rubinba
táncoló örök sebe;
vársz az örökkévalóság
szivárványhídból olvadó
tavánál, vársz
s én mindig csak megyek
hajamon az idő mint ólomkötelek;
manók kacagása követ
csilingelnek fülembe a hegyek;
könnyeim megfagyott porán
futnak a kerekek,
de egyszer hidd el ott leszek,
szitakötő ujjaim a hajnal
rózsaszínű bőrére írnak levelet
hogy mióta élek csak Hozzád
sietek.................................
szellemek ne legyezzetek
pipacsbölcsőitekkel ne igézzetek,
mert én csak liliomívű karjára
szomjazom......engedjetek.......
ezer varázslat éjjelén túl
bíbor-köd palotádhoz érve
a tükörfolyón átlépve termedbe sietek
arany hajam kibontva angyali lényedbe vetkezek...

Narsilion - A Night in Fairyland, Art of Brian Froud & John Bauer - YouTube

Ott voltam. Köztetek. Melletetek.
Hallottam a fátyolos lányhangot,
ahogy tépelődve mesélt Neked.
Bogárujjaival ahogy nyakát babrálta,
Te meg szemben ülve hallgattál.
Kezed az asztal alatt némán lebegett.
Szemedben a kék sohasem felfedezhető
örök magányba rendezkedett.
Nevetésed visszafogottan is feltörő
gyermeki, de relytélyes maradt.
Láttam a láthatatlanul szivárgó vörös szálakat
köztetek. Mellettetek.
Amikor a lány fiús testén gyorsan felhúzta
a bugyit, mikor az izgalom néhány percre
elszakította Tőled. Keze a mosdónál reszketett.
Egyszerű vállig nyírt hajába még nem rejtett virágot.
Amikor leült újra. Megfogtad kezét. Szégyenlősen
nevetett. Éreztem a bőrök alatti lüktetést.
Az évtizedek múlva eljövő sebeket.
Megcsókoltad a fehér kezet. 
Ahogy arcod megbillent angyalszőke hajad
tincse lágy nyakadra hullt. A lány beleszédült.
S beléőszültem én. Innen. Nyúltam utána, de
Te már füled mögé igazítva gondoltad tovább.
A gondolatot.
Test nélkül is éreztem, ahogy a szív zsugorodik
láttam minden kimondott és elhallgatott mondatot.
Vágyak tébolyító titkait,
a jövő megannyi üzenetét, villanásukban a holnapot.
Köztetek, mellettetek. Ott. Ahogy Te és én az idő
alagútjában futott. Ahogy az éretlen szerelem képén
foltok és vonalak rajzolódtak meg nem fakuló színekkel.
De. Mégis. Megkopott.
Fog.
Mögöttetek álltam, mikor a lány nyurga testét
az ajtónál magad elé engedted. Kezét tovább fogva
kiléptetek. S innen a képek szétszéledtek.
Onnan ide hogy utazom?. Akkor. Nem.
Most. Innen Oda keresem az utat.
Testem levenni, letenni.
Hogy azt a tincset bogárujjaimmal
angyali szőkeséged mögé igazíthassam.

                                   /A Fiúnak és a Lánynak/
Richard Galliano - Concerto For Oboe And Violin BWV 1060 - Allegro - YouTube

Ha majd jössz, buja hajnalon
combjaim kásássá válnak,
mint a novemberi körték,
álmomból hangod ébreszt
majd suttogva az ajtó előtt.
Kék takaróm alatt reszketni
kezd vállam, hátam ívén a Hold...
mezítláb leszek, mint az erdők
királynője Szent Iván éjjelén;
hajam fészkében a vágyat cipelem,
de ha majd hozzám érsz, mint
vízesések kibomlanak a nehéz sóhajok
s alázúdulnak csípőm hajlásain.
Húsodba falok, mint sivatagba
a forró szelek, nyakadra tapadok,
nyakadban maradok, míg átöleled
ízzó csontjaim, s viszel hullámzó
párnáim közé, karodban tartva,
az ajkad, az ajkad mályvaboros méz;
sóhajod meghajlik melleim között
mint a szivárvány dereka eső után,
s hagyom, adom, mit szavak nélkül
kér majd megtörő szemed; csókjaim.
Nyelved kelyhembe kortyol vadul,
árnyékod uszálya belém ég vörösen;
mint borostyáninda bilincsbe foglak reggelig.
Majd ha vágyaid szára belém hatol,
öled trónjára emelsz;
ezüst patád csillagokra hág, s hajad aranyát,
mint gyeplőt szorítom, sikolyom tüzétől szárnyam
lobban, mint bukott angyalé sóvárgó zuhanásban...

Ha majd el sem kezdődik;
Kezed.
Kezed, mint égi templom
arcomhoz emelkedik,
a csend gránát oltárai
Szemközt.
Hajad párolgó tömjénjébe
hajlok. Majd.
Ha véget ér, ami...
még...............még
Kezed hajamhoz ér.
Arcod égi temploma
mint párolgó tömjén
oltárra emelkedik.
Szemközt a gránát csönd véget ér.
Véget ér, ha majd
el sem kezdődik....