petaluda blogja

Gyász
petaluda•  2019. március 3. 16:20

Elérhetetlen mennyország

az ablakon át látom
a virágot: zihál;
fejét csüggeteg idő terhe
vonja a sápadt föld felé,
mintha születés lenne,
de ez inkább halál.


roppant koszorúja az ég,
karmazsintüzek szénájával
vegyült óriási kék,
a múlás ellen vagy azért,
de szép…de szép.


ha halhatnék helyetted,
odakinn a fényben,
szárnyaimra emelném lázas szirmaid,
hogy idd a napot, de látod az üvegen túl,
idebenn, csak egy árva, széttört pillangó vagyok…

/Az elmenőnek és F.Sz.I.nek/

https://www.youtube.com/watch?v=-ywL_zokELE&list=RDJtm8zfUlFdE&index=2


petaluda•  2017. december 26. 04:21

Karácsony este

Egyetlen mozdulattal felvágta az ereket.
Az összeset. Egyszerre. Karácsony este.
Két napja vérzett. Lassú halál lesz. Gondolta.
-Talán már nem is élek-szólt ki a sorok közül a hang...
ez a rejtjeles valóság túl bonyolult. Szervek?Idegek?
.........de hiszen a lélek?!...........................................
S a gyilkos? A húszévnyi boldogtalanság? Az önző erő
mely tüskéivel a szépbe mar. Múlt idő.
-Mit reméltél-szólt újra a hang...egy Másik. Aztán 
a többi ugyanaz, ugyanúgy.
__________________________________________
Hagyjatok. Egyedül. A halál menyasszonya vagyok.
__________________________________________
Nem maradt egyedül. Seregnyi lélek szárnyas fénye felette.
Őrizték keringve. Várva amikor életre kel. Szemét kinyitja. Újra.
Lélegzetet vesz, sír. Amikor a hegek olyanok lesznek,
mint a csontok. Fehérek. Simák. Érzéketlenek.
Akkor majd reá ereszkedhetnek...

/S-nek/

He cut the blood vessels with  a single gesture.
All of them. At the same time. Christmas evening.
She had been bleeding for two days. It will be slow death. Thought.
-I'm not even alive-  the voice said out from the lines…
this secretive reality is too complicated. Organs? Nerves?
......... but since the soul ?! ....
And the killer? Twenty years of unhappiness? Selfish power
with  thorns embedded in the beauty. Past tense.
-What did you hope for-  said the voice again ... another.
Then the rest are the others, just the same and as well.
_______________________________________________
Leave. Alone. I am the bride of death.
________________________________________________
She did not stay alone. The winged light of a host of souls above her.
They kept watching. Waiting when she comes to life. She opens her eyes. Again.
Breathe, cry. When the scars are so,like bones. White. Smooth. Insensitive.
Then they could descend on her ...

/For S./

https://www.youtube.com/watch?v=5-MT5zeY6CU

petaluda•  2014. szeptember 6. 03:07

Visszafelé

Visszafelé pereg. A vér.
Az erekben(n) parkok zihálnak
őszi vetések fordulnak.

A nő csak három. Mindenhol.
S a villamosok viszik a hírt.
halál. Háromszor.

Két tea ázik egyszerre;
a csésze éle körbevágja
a vibráló tekintetet.

Lenge virágok a ruhán. Szélben.
Híg barna sár. Egészen közel
a viaszszínű arcon. Szemérmen.

Visszafelé szeretek. Belétek.
Egyhímnyi kéjben reszkető
pinám visszaveszem

Tőletek. Véretekbe élvezek.
S Téged, ki vérembe martál
s(z)ó nélkül lefejtelek.

                                     

petaluda•  2014. május 13. 17:05

Nézem, ahogy megnyílnak a vizek...

nézem, ahogy megnyílnak a vizek,
égi vizek nyílnak, néma folyók, jeltelen tengerek;
az evezőkön fény és…fény
vörös árnyékhoz görbülő tekintetek;
a bárka ezüst-füstje lebeg odaát,
itt roppan a reggel, mint lehűlő kövek,
hallom, mintha dalokba vegyülnének a színek,
nehéz kárminok, barnák, égő türkizek;
lányok, fejükön kosárral karcsú övben
foszlanak szét az acélos ködben
…………………………………………………………………….
látom, ahogy zárulnak égi folyók, néma vizek,
a tengeren felejtett evezők, mint karcsú jelek
ezüst-árnyék lebeg a bárkán
mögötte a tekintetek: vörösek;
a hűlő reggelt hallgatom, mint roppanó köveket,
ahogy távoli asszonyok dalukba fonják a nehezülő ködöket
                          roppan---hűl---lebeg

 

                                /Dr. Borsányi László professzornak/

petaluda•  2012. augusztus 22. 00:04

Galathea árnya

Lehúzta szaténcipellőjét, hárfáját maga mellett hagyta,
még csak derengett a fény;
árnyéka sovány lett, mint egy fűszálé,
letérdelt, majd karjait széttárva újra felállt
nem várt........csak alázuhant
mint a levelek, könnyedén, áttetszően
hang nélkül.........................................
a haját még megfényezte az első sugár,
szárnyai, mint a szivárvány a sziklákra szakadtak
...........................................................................
amikor felszállt a pára, egy asszony feküdt a szirten
arca sápadt volt, mint a viasz, haja fakó,
csak hatalmas égre tágult kék szeme jelezte, hogy él,
de nem......
már nem élt...
szentélyéből a tündér alámerült...
A melle zihált. Sírni tanult.
Újra.
Fellélegzett.

                         /El. Köszön. És.../

Yiruma : Fairy Tale - YouTube

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom