petaluda blogja

A homályba vetkező fák között
fekete bársonyon mint bíbor tűk
törnek az alkony végső fényei
a láb alatt…a király homlokára
rőt magány rajzol koronát
s a levelek csipkéi sáfrányos
karmazsinba rejtik hűvös tekintetét
melyben jégbe merült vizek árnya lebeg
s a kövekbe  hagyott emlékezet
mint palástján a lefutott szemek
a tavaszba illanó őzek rugaszkodása
a hajukat megoldó ringó fűzek

Óh, Thranduil, Óh Thranduil,
nagy folyókon keresztül alászálló, suttogó füzek Ura, fehér s szürke ködökön át lebegő fény arcoddal tekints alá a források tenyerei közé, hol szitakötők repkényébe sző bíbor szálakat az alkony, onnan üzen hárfám húrja, melyet a Hold ezüstjéből kötök, s dalommal belehímezem neved a végtelen szirtek lélegzetébe.....


Óh, Thranduil, Óh Thranduil,
Gil-Galad hív, zord szirtek legyezőire szitál az éj, égő rubinba lángolnak a jelek, leányok szoknyájába kap
a halál sóhaja, az édes szerelem hajói pedig végleg eltévednek a hamuval kavargó réteken, derekam egyetlen
övét meghúzom, hajam fonatjába anyám könnyei, mint lágy gyöngyök peregnek, halkan sírja: engedlek....

                                              /egy mese mintájára/
 

Kι  οσο αστρα γυρο βρισκονται  στην εκπαγλη
σεληνη  παρευθυς το φωτεινο  τους  προσωπο
κρυβουν  καθε φορα  που εκειη  ολογιομη
καταλαμπει  τη  γη  τη σκοτεινη
ανεβαινοντας  ασημοκαπνισμενη.

                       /Σαπφο/

Arwen látomása

Óh, tündöklő mallorn!
Látom fehéren izzó hattyúkon lebegni végzetem,
majd tüzes kavicsokon pereg létem a mélységek felé.
Hűségem kék virágait viszem szívemben
végső nyughelyem zöld szentélyére.
Óh, Galadriel!
Korsód ezüstjén az elmúlás jelei
és tenyerem virágos völgyében az ősz muzsikál.
Hajpántom a Hold sarlója…
zord szirtek felett megyek,
nagy terhet,- múlót s eljövőt- cipelek.
Fürge szarvasok, jöjjetek!
Utamon ti kísérjetek!
Csillanó források, húgaim, arcotokban őrizzetek!
Anyám, óh, jó anyám, kezed, mely cram-ot kínál elfoszlik a széllel…
Ám fenn, az égi tengeren a Hold bárkájában ki pihen?
Halovány csillagfény lebeg alvó arcocskája felett;
egy gyermek, aki a fénnyel a tavaszhoz vezet,
s a bús ősz árnyékos köpenyét lefejti majd a rőt fűzekről, a szeretet.

Lŷr Arwen /Arwen látomása/ Sindarin nyelvű fordítás

Ae, mallorn hilivren!
Cenin lodad i amarth nín bo eilph vressin,
i guil nín hwinia bo vrith vyrn nan iai.
Celin i lyth luin e-mronwe nín vi gûr nín
na iaun galen e-mâr nín medui.
Ae, Galadriel!
I thaith e-manadh bo’elebren e-galph lín
ar vi imloth e-gamlann nín gannada i firith.
Cathrae nín i gúron…
padon or îf throe,
celin gaul long,’wanwen ar anglennol.

Erais gelig, tolo!
Tirio i lend nín!
Eithil lim, nîth nín, tiro nin vi nîf lín!
Emel nín, emel nín maer, cam hilivren lín i anna gram, pêl na hûl…
Dan vi menel-aear vi lunt Ithil man hoda?
Nifeg dín lostol gling gilgalad ’ael;
hên i dôg na galad na echuir,
ar narchatha i goll ’wathui e-firith dhem uin thethair ’aer, i veleth.

Arwen szentélye

Mint hűvös sírban rőt kupák
körülöttem a néma őszi fák.
A bárka alatt a Hold evezőként suhan,
de itt a hervadás honol, s csak a halál fogan.
Arcom aranyát átfesti árnyak ecsetje,
leszek, mint százszorszép télbe temetve.
A kenyér elporlik, a korsóba köd szitál,
hárfám húrjain csak a szél muzsikál.
Testem szentélyén gyertyát gyújtanak
suttogó csillagok, halkuló szavak.
Szívem eléri a jeges félelem,
múló lesz felettem a fákba szőtt végtelen,
de ami velem marad e sírnyi honba;
emléked, szerelmem szirmokba fonva.

                                     /Tolkien pályázat 2013/

LOTR: The Return of the King - Arwen & Elrond - YouTube

Jajduló mezők;
ember-isten ad étket;
így teremt a lét.

         *

Isten Jajdul, Ó
ember; a lét étket ad,
mező teremt így.

        *

Ember teremt, ad;
jajdul a lét, Ó Isten!
mezők étke így?

       *

Isten! Ember így
teremt létet, étked ad;
mező jajdul,Ó...