petaluda blogja

petaluda•  2020. november 8. 20:23

Belül kék vadvirág

Csak kívül fiú, belül kék vadvirág,
bibéje rezge még, törékeny, ragadós.
Kardját élteti haragvón, s ahogy meztelen combbal
a lovat hajszolja, ágyéka színtelen vizekhez hasonlatos.
Együtt, mint vadkanok hörögnek, felajzott herékkel,
de álmukban túlcsorog duzzadó tengerük. Észrevétlen.
Csak kívül férfi, belül síró gyermek. Nyerítve tomboló
vad ígéret. Vízbe festett igézet.

petaluda•  2019. május 9. 17:06

Hold idő-Nap idő /Moon time-Sun time/

Látom az óceánt...
a sűrű fekete habokból mozduló kezet,
két égi test füstös ellipszisén jössz, amikor én megyek...


/A. Tarkovszkijnak és M.nek/


Moon time-Sun time


I see the ocean...
a mooving hand from
dense black scum,
on smoky ellipses of two celestial bodies
I'm going and you come...


/For A. Tarkovsky and for M../

petaluda•  2019. április 13. 09:43

Levél a Senkihez


Tudja, egy helyről jövünk s ahová tartunk az is azonos. Még ha kortársak vagyunk is, csak mozgó képekről ismerem. Fogom. Ez nem emel fel, de nem lesújtó. Elcsábultam. A delejes világ virtuális trükjjei belém is marnak. De.De. Hagyom. Pedig van lelkem.Istenemre mondom csak Az van. Most is a zavarosból üzenek. Közben maga IS rohan, innen oda majd tovább. Szépen. Hímzett szavai a márványt súrolják. A szeme olyan kék, ami már lehetetlen. Bámulom. Innen a nemlétezésből. Ki maga?

A nagy fényszobrász fia? A hangszert átöleli, mint egyetlen reményt a sűrű óceánon. Énekel közben. De ez ima. Nyaka antik szobrok mása. Nem törékeny. Makacs. Szereti ha nézem.Öntudatlanul is szereti.

Mert ha én nézem ártatlan kitárulkozásban viola és kalácsillat lengi körbe a semmi közepén is. Én úgyis szeretem, ahogyan ők is. Minden gondolatom teremtésévé válik valamennyinek. Magáé is. Szép ez a súlytalan szeretés. Távol minden csorbán éles éles csorbától. A hangja...égien vízszerű. A szövet, mit visel, csak rejti a fényt. Éjjelente, mikor az álom fogvatartja a végeset, ül némán kis sziklapárkányon, szárnyai beterítik a falakat, meztelenül. S én. Mind. Látva ezt nem mozdulok.Nem mozdulhatok: a nemlétezésben.


Fényszerű áhítattal


a Senkitől


/Adynak és Neki/

petaluda•  2019. április 12. 21:44

csak menjen

Halhatatlan legszebb;
engedje, hogy magában is magamat szeressem
ne mozduljon, csak menjen,
vállaimra nem szögezi vad szerelem,
nem lobbanthatja el testem,
Legszebb halhatatlan;
csak menjen…

/A nem létezőnek/

https://www.youtube.com/watch?v=nxkgGq42ZWQ

petaluda•  2019. április 10. 08:40

Csonka vers

kigombolt kabátban jár odakinn a tavasz,
kéz a kézben a halál s a szerelem;
nem tudom miért jön elő újra meg újra
füstös ezüstben, bús reggeleken;

látom a szavaitól repkedő kék tüzeket,
violába vonva a csonka Napot,
maga nem létezik, csak tündököl,
ahogy könnyű vizeken a habok...

/B.Gy.-nek/

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom