petaluda blogja

Ajánlat
petaluda•  2019. április 13. 09:43

Levél a Senkihez


Tudja, egy helyről jövünk s ahová tartunk az is azonos. Még ha kortársak vagyunk is, csak mozgó képekről ismerem. Fogom. Ez nem emel fel, de nem lesújtó. Elcsábultam. A delejes világ virtuális trükjjei belém is marnak. De.De. Hagyom. Pedig van lelkem.Istenemre mondom csak Az van. Most is a zavarosból üzenek. Közben maga IS rohan, innen oda majd tovább. Szépen. Hímzett szavai a márványt súrolják. A szeme olyan kék, ami már lehetetlen. Bámulom. Innen a nemlétezésből. Ki maga?

A nagy fényszobrász fia? A hangszert átöleli, mint egyetlen reményt a sűrű óceánon. Énekel közben. De ez ima. Nyaka antik szobrok mása. Nem törékeny. Makacs. Szereti ha nézem.Öntudatlanul is szereti.

Mert ha én nézem ártatlan kitárulkozásban viola és kalácsillat lengi körbe a semmi közepén is. Én úgyis szeretem, ahogyan ők is. Minden gondolatom teremtésévé válik valamennyinek. Magáé is. Szép ez a súlytalan szeretés. Távol minden csorbán éles éles csorbától. A hangja...égien vízszerű. A szövet, mit visel, csak rejti a fényt. Éjjelente, mikor az álom fogvatartja a végeset, ül némán kis sziklapárkányon, szárnyai beterítik a falakat, meztelenül. S én. Mind. Látva ezt nem mozdulok.Nem mozdulhatok: a nemlétezésben.


Fényszerű áhítattal


a Senkitől


/Adynak és Neki/

petaluda•  2019. április 12. 21:44

csak menjen

Halhatatlan legszebb;
engedje, hogy magában is magamat szeressem
ne mozduljon, csak menjen,
vállaimra nem szögezi vad szerelem,
nem lobbanthatja el testem,
Legszebb halhatatlan;
csak menjen…

/A nem létezőnek/

https://www.youtube.com/watch?v=nxkgGq42ZWQ

petaluda•  2019. április 10. 08:40

Csonka vers

kigombolt kabátban jár odakinn a tavasz,
kéz a kézben a halál s a szerelem;
nem tudom miért jön elő újra meg újra
füstös ezüstben, bús reggeleken;

látom a szavaitól repkedő kék tüzeket,
violába vonva a csonka Napot,
maga nem létezik, csak tündököl,
ahogy könnyű vizeken a habok...

/B.Gy.-nek/

petaluda•  2018. május 19. 13:52

Ez nem a tűz ecsete volt...

Láttam ma egy Férfit. Áttetsző vékony színek által alig - alig festett szépen.

Nem olyan volt, mint te, vagy én. Ő sem. S a halott tér életre kelt.

Skarlát színű ingben állt, ahogy csak fák állnak viharban, vagy derűs hajnalokon.

Árnyéktalanul fenséges békében oltalmazva a nő villámszerű lényét. Nem.

Ez nem a tűz ecsete volt, inkább a lágy levegőé. A látva látóé, aki uralja a lényeget.

Nem olyan volt, mint én, mégis Testvérnek tudom, átjárja vérem az a rózsaszínű csend

mi benne is kering. A kétely, melyet földi létezésben le nem rázhat magáról az ember.

Van valami búsan szép e szövetségben. A reménylő óvatos szerelem hieroglifáinak ráeszmélése

s megfejtésüknek boldog terhe, melyet viszünk, vinni kell, ha tűnne is.

Láttam ma egy Angyalt. Sem könnyű fehérben, nem törékeny szárnytollakon, de súlyos anyagba 

merülten is katedrálisa marad az Égnek. Nem úgy, ahogy Te, vagy ő. S ahogy én sem…


/Az Ismeretlennek/

petaluda•  2017. december 27. 21:04

Lángom ikerfelem

nincs halál mely e szent köteléket elemésztheti....

szívem évszaka őszbe vegyül,
a szíved lassul szívemben lángom
ikerfelem, lélegzetem deres világokba merül
ha nem vagy velem...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom