petaluda blogja

Szólíts anya szíven keresztül. 

Színtelen szép barikádok súlya mögül. 

Vénák emlékképein át. 

Ott keress, hol oltáraink mindig várnak.

Oda borulj, oda ess ha kínoznak az árnyak. 

Én nem nézem az arcot, sem ruhád redőiben földed villámait,

csak karommal áld'lak. 

Törékeny katona vagyok az emelkedő árban,

fegyvertelen, szép megannyi idő,

mellem között viszlek, partjaira egy jobb világnak;

tarts meg minket: Erő.

Call through with mother`s heart/.../

Call through with mother`s heart. 

Behind the weight of colorless beautiful barricades. 

Through memoirs of veins. 

Look where our altars are always waiting.

Drop off, fall, if the shadows torment you. 

I do not look at the face or the lightnings of your land in the folds of your clothes,

I only bless you with my arms. 

I am a fragile soldier in the rising flood, unarmed, a good amount of time,

I take you between my breasts, to the shores of a better world; keep us: Strength.

Halhatatlan legszebb;
engedje, hogy magában is magamat szeressem
ne mozduljon, csak menjen,
vállaimra nem szögezi vad szerelem,
nem lobbanthatja el testem,
Legszebb halhatatlan;
csak menjen…

/A nem létezőnek/

https://www.youtube.com/watch?v=nxkgGq42ZWQ

kigombolt kabátban jár odakinn a tavasz,
kéz a kézben a halál s a szerelem;
nem tudom miért jön elő újra meg újra
füstös ezüstben, bús reggeleken;

látom a szavaitól repkedő kék tüzeket,
violába vonva a csonka Napot,
maga nem létezik, csak tündököl,
ahogy könnyű vizeken a habok...

/B.Gy.-nek/

Láttam ma egy Férfit. Áttetsző vékony színek által alig - alig festett szépen.