petaluda blogja

Ajánlat
petaluda•  2017. május 19. 07:30

Nyírségi kanca

Nézem, hogy nem pirul az arca,
nyaka vastag és konok, ő a nyírségi kanca.
Sörénye kese, vaskos, mint a kender szára,
a zabot falja folyton, mire gondol?-csak a mára.
Gazdag tomporára csődörök hágnak,
csúfjára a soh’sem  létező világnak.
Nyerítése öblös, vakmerő, de színtelen,
füstös ködökbe vesző, mint a végtelen.


https://www.youtube.com/watch?v=U5Mtzn_bLFg

petaluda•  2017. május 17. 05:57

Sósan lágyan


Mint füstös fanyar teák a délután,
hegedűk nehezülnek fejembe
a könnyű álmok után.

Kibontja tested majd az est'
vagy te engeded meg egy lány haját,
szőke-vörös hangokba gázolok
a ruhátlan emlékeken át.

Sósan lágyan az esőt ölelem,
combomra engedem a hű ruhát,
megérintem elhagyott nyomod
s nélküled lebbenek tovább.

/Zoltánnak/

petaluda•  2017. május 15. 17:18

Brillo

Hajnalodott. Amikor elindult a napfény kiegyenesítette
az átsírt éjszakába görbülő testét. Vékonyodott.
Nézte a villamosból a gesztenyefákon hamvadó gyertyákat.
Mintha az egész város egy óriási sír lenne-gondolta-
majd meglátta a téren a friss szekfűcsokrokat. Leugrott
a villamosról. Négyszázat mondtak, de ő háromszázötvenért elvitte.
Belemosta arcát végre az illatos szirmokba. Lélegzett. Újra.
Felszállt a következő villamosra és meglátta a férfit,
akivel már többször együtt utazott. Egy gyermek volt vele.
A kislány belefeledkezve csimpaszkodott a virágok látványába.
Mindkettő szép volt. Túlvilágian szép. "que se pasa "-szólt a gyermekhez,
majd ő rá nézett, tisztán-mélyen-biztatón. Nem látta, vagy nem akarta látni
a duzzadt táskákat a megnyíló kék szemek alatt. A kimerült,
gyötrődésbe sápadt arcot, a vértelen szájat. Csak nézte őt. Áhítattal. Kitartón.
Mint egy angyal-gondolta-s viszonozta a mosolyt. Volt ebben a néma párbeszédben
valami leírhatatlan remény. A vigasztalás. Felülemelkedés minden érzékiségen.
A gyermekre nézett. Ujjaival lassan kihúzott egy szálat a virágok közül,
hogy odaadja neki. Hezitált.Hogyan is szólítsa meg-gondolta- majd a keze megállt.
Tekintete sodródott a rohanó fákkal, s közben látta még a válla fölött, ahogy nézi a férfi.
Rá nézett. Ez nem volt csábítás. Csak égi búzamezők lágy hullámai, a menny hegyei,
szent források csillanása,virágokból font fekhely.A nyugalom s a gyógyulás csendje.
Amikor leszálltak a férfi mintha elköszönt volna, szája illetődött mosolyban rezdült felé.
Még sohasem látott ilyen szépet-gondolta- s észre sem vette, hogy körülötte s benne
ragyogás volt, mindenhol ragyogás...

/A férfinak s a gyermeknek/

https://www.youtube.com/watch?v=8Fd6WCcf744

petaluda•  2017. május 10. 06:13

Ha majd jössz

rezge május szendereg a felhőárnyékos hegyen,
szemed csókolva rád heveredem,
karcsú az ég felettünk, rajta galagonyaág lebeg,
homlokom csillagával arcodra ereszkedek,
fülembe súgsz, mint piramisok közül bús furulyák,
tekintetembe mosakszol némán s megoldod rajtam a ruhát...

                                                 /Pilis, 2017 május, Zoltánnak/

https://www.youtube.com/watch?v=Xh8qvZFPseE

petaluda•  2017. február 5. 22:00

A Tanaisz jegén

fekszem a Tanaisz jegén- álmodom -
nyírfák táncolnak szomjas homlokomon,
mintha ma tegnap lett volna, virágos délután,
hajam megoldva futok csónakod után,
de látod- a köd is, a csónak is eltűnt mára,
az óarany szamovár, a kéklő tea-pára...

                                                                  
/Akszinjának-Grisának-Sashának/

https://www.youtube.com/watch?v=OmD_D0XgLZk